Az éjszakai égboltot kémlelve, a világ bármely pontján is legyünk, ugyanazon csillagok fénye vetül ránk, mint őseinkre – a fejünk fölött keringő számtalan égitest nagy része azonban több nevet is viselt az elmúlt évezredek során, és visel ma is. Hogyan keletkeznek ezek a nevek? Mit tud róluk elmondani egy névkutató? Kozma Juditot kérdezzük, az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont nyelvi közönségszolgálatának tanácsadóját.
Kozma Judit, az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont
nyelvi közönségszolgálatának tanácsadója
Mi a csillagnév? Mit kell tudnunk erről a névfajtáról?
A köznyelvi beszélők számára az égbolton látható minden fényes pont csillag, erre utalnak az olyan (részben régies vagy népi) megnevezések is, mint a bolygó csillag (’bolygó’), farkos csillag (’üstökös’) hullócsillag (’meteor’) vagy a Hajnalcsillag, Esthajnalcsillag és Vacsoracsillag a Vénusz bolygó neveként. A csillagászok vagy a csillagászatban jártasak számára azonban sokféle égitest létezik: a csillagok mellett bolygók, törpebolygók, kisbolygók, üstökösök, csillaghalmazok, meteorok stb.
Összefoglalóan tehát a hétköznapi nyelvhasználók számára a csillagnév mindenféle égitest nevére utalhat, a szaknyelvben azonban pontosabb, ha égitestnevek-ről beszélünk. A csillagászati és/vagy űrtani elnevezések pedig még ennél is tágabb kategóriát jelölnek: mindenféle olyan tulajdonnevet, amelyek a csillagászati és/vagy az űrtani szaknyelvben használatosak. Az égitestnevek mellett idetartoznak egyes égitestek (bolygók, holdak) felszínformáinak elnevezései, illetve a meteoritok, az űrjárművek és egyéb űreszközök, a földi és űrtávcsövek nevei stb.
A csillagnév tekinthető a földrajzi nevek egyik alkategóriájának?
Véleményem szerint nem tartoznak a szorosan vett földrajzi nevek közé, bár az egyes égitestek felszínformáinak elnevezései mutatnak hasonlóságot a földrajzi nevekkel. A fő ok, amiért ezek az elnevezések nem tartoznak a földrajzi nevek közé, az, hogy a csillagok és más csillagászati objektumok nem a Földön találhatók. Az égitestnevek vagy a felszínformák nevei azonban természetesen helynevek: olyanok, amelyek a Földön kívüli helyeket jelölnek. Különösen az utóbbiakat egyébként akár be is lehet sorolni a földrajzi nevek kategóriájába. A csillagászati és űrtani elnevezések közé azonban a neveknek jóval szélesebb köre is beletartozik: vannak köztük tárgynevek (űreszközök, pl. rakéták, szondák nevei), intézménynevek (pl. űrügynökségek nevei) vagy a címekkel rokonságot mutató elnevezések (pl. különböző űrprogramok nevei). Úgy fogalmazhatunk tehát, hogy a földrajzi neveknek és a csillagászati neveknek mindenképpen van közös metszetük.
Tehát a nem-hagyományos égitestek is kapnak nevet (forrás: Lucasfilm Ltd.), jóllehet a Halálcsillag nem csillagnév
Hogyan vált a téma kutatójává? Mennyire kell érteni a csillagászathoz?
Igazából teljesen véletlenül kerültem kapcsolatba a csillagászati szaknyelvvel, azon belül is eddig elsősorban a csillagászati elnevezések kutatásával. Amikor (nem ma, már majdnem 20 éve!) szakdolgozati témát kerestem a magyar szakon, csak annyit tudtam, hogy lehetőleg helyesírási témát szeretnék. Megkérdeztem Laczkó Krisztinát, az ELTE BTK oktatóját, az akadémiai szabályzat, illetve az Osiris Helyesírás egyik szerzőjét, aki több témát is javasolt, köztük a csillagászati szaknyelvi helyesírást mint addig mostohagyerekként kezelt területet. Mivel mindig is nagyon vonzott az éjszakai égbolt, illetve van természettudományos érdeklődésem is, kapva kaptam az alkalmon, hogy egy ilyen interdiszciplináris területtel ismerkedhetek meg behatóbban. A csillagászati ismereteim persze nagyon sok kívánnivalót hagytak maguk után (és hagynak ma is…), de igyekeztem több könyvet is elolvasni, és (az éppen a szakdolgozati félévemben meghirdetett) A csillagok világa című egyetemi kurzust is elvégeztem. Viszont akkor is azt gondoltam, és ma is úgy vélem, hogy egy ilyen típusú szaknyelvi munkához elengedhetetlen a szakemberek és a helyesírási szakértők közös munkája, külön-külön egyikük sem alakíthat ki megfelelő kodifikációt. Már a szakdolgozatom, később a doktori disszertációm írásakor is dolgoztam együtt csillagász szakértőkkel, és remélem, a jövőben még szorosabbra tudom majd fűzni az együttműködést a csillagászokkal. (Az elmúlt évtizedben elsősorban anyai feladataimmal foglalkoztam, majd a jelenleg is az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpontban végzett tanácsadói munkámba kellett belerázódnom, de bízom benne, hogy lassan visszatérhet az életembe a csillagászati szaknyelvi helyesírás ügye is.)
A magyar helyesírás szabályaiban (AkH.12) nem sokat olvashatunk a csillagászati nevek helyesírásáról. Ez azért van, mert eddig kevés figyelmet kapott a téma, vagy mert ez csak egy szűk területet érintő szaknyelvi kérdés? Honnan lehet e nevek írásáról bővebben tájékozódni? Mennyire számít összetettnek, problémásnak e névfajta helyesírása?
Az, hogy egyelőre nincs részletes szabályozása e területnek, valóban ennek a két tényezőnek a következménye. A csillagászok egyébként már régóta szorgalmazzák egy szaknyelvi helyesírási szabályzat összeállítását, de az illetékes akadémiai bizottságok sokáig azzal söpörték félre a kérésüket, hogy ilyenre nincsen szükség, mert az égitestek, illetve a felszínformák nevét ugyanúgy kell írni, mint a földrajzi nevekét, és kész. A Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila készítette Osiris Helyesírás második, 2025-ös kiadása (részben a doktori disszertációmra alapozva) egyébként már részletesebb szabályokat közöl, mint az AkH.12. Ez jó alapot adhat a későbbi szaknyelvi szabályozáshoz, de még rengeteg a munka, mert rendkívül szerteágazó terület terminológiáját és nómenklatúráját kellene összhangba hozni a már meglévő köznyelvi és szaknyelvi helyesírási szabályokkal, például a készülő fizikai helyesírási szabályzattal. A csillagászatban, illetve az űrtanban használt tulajdonnevek önmagukban is rengeteg megoldandó helyesírási kérdést vetnek fel, de egy átfogó szaknyelvi helyesírási szabályzatban természetesen a közszói alakok írásmódját is meg kell határozni (ami szintén nem lesz problémamentes feladat).
Az Orion-köd (Alex Andrews fotója)
Rátérve most már magukra a nevekre: minden égitest kap nevet? Kik adhatnak nekik nevet? Mi alapján történik a névadás, milyen szempontjai vannak?
A csillagászok igyekeznek minden kis „pöttyöt” azonosíthatóvá tenni az égbolton. Ezek az elnevezések azonban a legtöbbször nem névszerűek, hanem csupán valamilyen azonosító számok. Például jelenleg több mint másfél millió ismert kisbolygót és egyéb apró égitestet tartanak nyilván, de ezeknek csak egy töredéke kap nevet is; a csillagoknak is csak egy elenyésző hányada visel névszerű nevet.
Az égitestek és a rajtuk található felszínformák elnevezését ma kizárólag az IAU, vagyis a Nemzetközi Csillagászati Unió, illetve az adott szakterület nemzetközi csillagászati tudományos testülete határozhatja meg. Az, hogy ki nevezhet el egy-egy égitestet, függ az égitest típusától. A kisbolygóknál maradva: ezek elnevezésének joga a felfedezőt illeti, aki szinte bármiről vagy bárkiről adhat nevet, csak néhány megszorítást kell figyelembe vennie (politikusokról vagy hadvezérekről például nem szokás elnevezni kisbolygót, bár ebben is van kivétel: éppen a magyar felfedezésű kisbolygó neve, a Kossuth). Magyarországon Sárneczky Krisztián a legszorgalmasabb kisbolygó-felfedező, így ő már nagyon sok égitestnek adhatott nevet. Néhány éve hazánkban egyébként az év tudományos ismeretterjesztőjének választott személyekről is elneveznek egy-egy kisbolygót a kitüntetés részeként. Ezek teljesen hivatalos nevek lesznek, bekerülnek a hivatalos adatbázisokba is. Ezzel szemben vannak olyan vállalkozások, amelyek pénzért kínálják a lehetőséget, hogy elnevezhessünk egy-egy csillagot vagy más égitestet, illetve felszínformát, ám ezekből sosem válik hivatalos név.
A csillagoknak többféle elnevezésük is van. Ennek oka az, hogy a csillagok elnevezésére való igény már évezredekkel az IAU megalapítása előtt is élt az emberekben. Az ókorban és a középkorban külön nevet csak a legfényesebb csillagok kaptak, többnyire a régi görögöktől vagy az araboktól. Valószínűleg a görögök kezdték el a fényesebb csillagokat a csillagképben elfoglalt helyük alapján jelölni, és ezt a rendszert vették át az arabok, a görög–latin neveket arabra cserélve. Később az európai tudósok az arab munkákon keresztül ismerték meg a görög–latin megnevezéseket, így a csillagképek latin nevei mellett főleg a csillagok arab neveit (vagy azok más nyelvekbe többé-kevésbé módosultan átkerült formáit) használták, illetve használják még ma is. Az IAU jelenleg 521 csillagnevet tart számon, például ezeket (zárójelben a nyelv, amelyből az elnevezés származik): Capella (latin), Deneb (arab), Pleione (görög). Ezek a csillagok sajátnevei vagy – J. Soltész Katalin terminusával – jelnevei. A jelnevek olyan tulajdonnevek, amelyeknek az adott nyelvi környezetben nincs felismerhető közszói jelentésük, márpedig a Capella, a Deneb vagy a Pleione a magyar nyelvhasználók számára valószínűleg nem jelent semmit. A Capella egyébként latinul ’kecskegida’ jelentésű, a Deneb jelentése arabul ’farok’ (mert a Hattyú csillagkép farkában látszik), a Pleione vagy más átírásban Pléioné pedig egy görög tengeri nimfa neve. A csillagnevek egy része (szintén J. Soltész terminusával) elsődleges jelnév: ezek sem közszóként, sem egyéb tulajdonnévként nem használatosak. A nevek másik része azonban – ahogyan azt például a Pleione név is mutatja – átvitt tulajdonnév, vagyis ezekben az esetekben más tulajdonnévfajta (itt egy mitológiai alak neve) válik csillagnévvé.
Az Androméda-galaxis (Alberlan Barros fotója)
A sajátneveken kívül továbbra is használatos a 88 hivatalos csillagképre hivatkozással való azonosítás: ilyenkor a görög vagy latin betű, illetve arab szám után szóközzel és nagy kezdőbetűvel írjuk a csillagkép latin nevének birtokos esetét vagy a megfelelő rövidítését. Például az arab eredetű Algol néven ismert ún. fedési változócsillagot e megnevezési rendszer alapján β Persei-nek (rövidítve: β Per-nek) nevezik, ami arra utal, hogy ez a Perseus csillagkép második legfényesebb csillaga. (A görög betűket általában az egy csillagképen belüli fényesség, ritkábban a felfedezés sorrendjében osztották ki a csillagoknak.) Végül a csillagokra különböző katalógusszámokkal is hivatkozhatunk. Így az egész égbolt legfényesebb csillagának többek között az alábbi nevei használatosak: Szíriusz (angolosan: Sirius), α Canis Maioris ~ Alfa Canis Maioris (rövidítve: α CMa), HR 2491. (Az esetlegesen még élő népi elnevezések nem tartoznak a tudományosan használatos nevek közé; a Szíriusz mindenesetre hazánkban például Kutyacsillag, Sánta Kata vagy Sánta lány néven is ismert volt.)
Az egyes égitestek (bolygók, kisbolygók, holdak, üstökösök), illetve ezek felszínformáinak megnevezésére egyébként más-más szabályok vonatkoznak.
A bolygók közül 2006 óta a Naprendszerben csak nyolcat tartunk számon. A bolygók neve a Föld kivételével egy-egy római istenség nevének átvitele. A Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz már az ókorban is ismert volt; az Uránuszt William Herschel fedezte fel 1781-ben, a Neptunuszt 1846-ban (Le Verrier számításai alapján) Johann Gottfried Galle észlelte vizuálisan. A Plútó (a törpe- és kisbolygók nevének megfelelő nemzetközi Pluto formában is), amelyet Clyde Tombaugh amerikai csillagász 1930-ban fedezett fel, 2006 óta törpebolygónak számít, sorszáma is van, teljesen hivatalosan tehát (134340) Pluto a neve. További törpebolygók az alábbiak: (1) Ceres, (136199) Eris, (136472) Makemake és (136108) Haumea. (Egyelőre teljes biztonsággal csak ezt az öt égitestet tekintik törpebolygónak a csillagászok, de a lehetséges számuk akár több százra vagy ezerre is rúghat.)
A kisbolygók száma szintén folyamatosan emelkedik, jelenleg (2026 februárjában) 875 150 sorszámozott kisbolygó szerepel a Minor Planet Center adatbázisában. Ezek közül azonban egyelőre csak 25 737-nek, azaz mintegy a 3%-ukaknak van sajátneve. Ahogy említettem, egy-egy kisbolygó felfedezője nevezheti el az adott égitestet, és ebben majdnem teljesen szabad kezet kap.
A Plútó (a NASA infravörös tartományban készített, utólag színezett fotója)
Ami az egyes bolygók holdjait illeti, azokat kezdetben általában a felfedezőik nevezték el, de 1973 óta az IAU illetékes bizottsága (mai nevén Working Group for Planetary System Nomenclature, röviden WGPSN) a felelős a nevekért. Egy ideje viszont a nagyon kicsi holdak nem kapnak nevet, csak azonosítót, pl. S/2009 S 1. Ebben az első S a holdra mint égitesttípusra (satellite) utal, az évszám a felfedezés idejére, a második S a Szaturnuszra, a szám pedig az adott évi felfedezések időbeli sorrendjében elfoglalt helyre. A Naprendszer bolygóinak és törpebolygóinak jelenleg összesen majdnem 900 holdjuk van, de ebből csak mintegy 180-nak van sajátneve. (Ehhez jön még a törpe- és kisbolygók holdjainak 500-at megközelítő száma. Ezek közül csak 43 kapott nevet. A naprendszerbeli holdak többsége egy-egy görög–római mitológiai alakról kapta a nevét, de többek között William Shakespeare színműveinek, illetve Alexander Pope Fürtrablás című vígeposzának szereplőiről is neveztek már el égi kísérőket. Mivel a görög és a római mitológiában szereplő alakok száma véges, viszont a Naprendszer bolygói körül keringő holdak közül egyre többet fedeznek fel, az IAU egy ideje megengedi, hogy az újabban talált holdakat más mitológiákban szereplő alakokról nevezzék el. A Szaturnusz kis holdjai így inuit, kelta vagy skandináv mitológiai szereplők nevét viselik (a bolygó körüli pályájuk jellemzőitől függően).
A Szaturnusz (a Cassini űrszonda felvételeiből a NASA által létrehozott kép)
Az üstökösöket kezdetben a pályájuk kiszámítójáról, később a felfedezőjükről nevezték el; adott esetben több pályaszámítóról vagy felfedezőről. A 19. század végén a pályaszámítás pontosságától függően kétféle, évszámból és betűjelzésből, illetve évszámból és római számból álló jelölési rendszert vezettek be, de ezt a rendszert az IAU 1995-ben megváltozatta. Innentől a felfedezés évszámát a felfedezés fél hónapjának betűjele követi (az A január első felét, a B január második felét, a C február első felét stb. jelöli), majd egy, a fél hónapon belüli sorszám következik. Például az 1995 februárjának második felében harmadikként felfedezett üstökös az 1995 D3 jelölést kapja. Ezt a jelölést kiegészítheti egy, az égitest típusára (például periodikus vagy nem periodikus üstökösre) utaló előtag, amely egy betűből (P, C, D stb.) és egy perjelből áll. A jelenleg ismert 513 periodikus üstököst hivatalosan beszámozták (l. https://www.minorplanetcenter.net/iau/lists/PeriodicCodes.html), ezt a P betűjel elé írt számmal jelölik. Ettől perjellel elválasztva következik a felfedező (újabban akár egy szonda) neve (pl. 513P/Broughton). A fenti elnevezésmódokat sokszor kombinálják is egymással, vagyis az évszámot tartalmazó jelölési forma mellett zárójelben megadják a felfedező nevét is. A mostanában sokakat lázban tartó, a csillagközi térből, tehát a Naprendszeren kívülről érkezett üstökös egyik neve például 3I/ATLAS (az I betű az intersztelláris eredetére utal), másik jelölési formája pedig a felfedezési idejére utaló C/2025 N1 (ATLAS).
Az Atlasz (a Nemzetközi Gemini Obszervatóriumban készített kép)
Más égitestek felszínformái közül elvileg csak a legalább 100 méteres kiterjedésűeket és a tudományos érdeklődésre számot tartóakat nevezik el, de a missziók során egyes kisebb alakzatok (például leszállóhelyek, kisebb dombok vagy sziklák) is kaphatnak neveket. Ezeket azonban az IAU – meghatározott kivételektől eltekintve – nem ismeri el hivatalosként. A neveknek világosnak és egyértelműnek, valamint lehetőleg egy már megkezdett tematikus csoportba tartozónak kell lenniük. Az egyértelműséget szolgálja, hogy – nagyon indokolt kivételektől eltekintve – egy név csak egyetlen égitesten fordulhat elő. A naprendszerbeli égitestek felszínformáinak nevét a nemzetközi névkincsből válogatja ki az IAU, bár a lehetséges leszállási helyeken előnyben részesíti azoknak az országoknak a névkincsét, amelyek a jövőben leszállást terveznek az adott helyszínen.
A fentebb is említett, a hétköznapokban ismert csillagászati nevek hivatalos nevek? Mitől függ, hogy van-e hagyományos értelemben vett neve egy csillagászati objektumnak vagy jelenségnek?
A csillagászatban leginkább az említett katalógusszámokat és egyéb azonosítókat használják, de (az ismeretterjesztésben mindenképpen) használatosak a hagyományos, névszerűbb nevek is. Vannak globális kampányok is, amelyek keretében nevet kapnak bizonyos égitestek, például távoli csillagok és bolygóik (ezeket a Naprendszeren kívüli bolygókat exobolygók-nak nevezzük). Ilyen kampány volt például a NameExoWorlds, amelyet eddig 2015-ben, 2019-ben és 2022-ben írtak ki, és az utóbbi két alkalommal Magyarország is részt vett rajta. Az egyes országok vagy területek kampányát egy-egy nemzeti bizottság szervezte meg és bonyolította le. Ezek a testületek feleltek a nagyközönségtől beérkező lehetséges nevek szűréséért, majd az IAU által megszabott feltételeknek megfelelő, illetve a testület által a leginkább alkalmasnak tartott nevekre ismét a nagyközönség szavazhatott.
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) illusztrációja a 2022-es NameExoWorlds kampányában
A neveknek többek között az alábbi kritériumoknak kellett megfelelniük: könnyen kiejthetőknek, (szóközzel és/vagy írásjelekkel együtt) 4–16 latin betű hosszúságúaknak kellett lenniük, lehetőleg egyetlen szóból állva; nem lehettek sértők vagy megbotránkoztatók, illetve nagyon hasonlók valamely kisbolygónak vagy természetes holdnak, továbbá valamilyen Földön kívüli égitest felszínformájának a már létező nevéhez. A két névnek valamilyen közös témát kellett követnie, amelynek elég tágnak kellett lennie ahhoz, hogy a rendszerben később felfedezendő újabb objektumok (exobolygók, kísérőcsillagok stb.) is elnevezhetők legyenek ez alapján. Mindezeket a szempontokat figyelembe véve a „magyar” csillag (2019-ben a HAT-P-2) a Hunor, bolygója pedig a Magor nevet kapta. 2022-ben a HAT-P-12 csillagot és annak bolygóját nevezhette el hazánk; ekkor a Komondor (csillag) és a Puli (bolygó) névpáros lett a befutó.
Kozma Judittal készített interjúnk folytatása, amelyben a tanösvények névadásáról tudhatunk meg érdekes részleteket, ide kattintva olvasható!