Szerző: Kovács-Sipos Bíbor Klára

Előző cikkünkben már bemutattuk néhány, a Balaton északi partján található település nevének eredetét, jelen írásunkból pedig további öt, ezúttal a déli parton található, sokak által kedvelt balatoni település etimológiája ismerhető meg.

Balatonkeresztúr nevének utótagja több magyarországi településnévben is felbukkan, például a Bodrogkeresztúr, Hejőkeresztúr, Kaposkeresztúr, Ráckeresztúr, Rákoskeresztúr nevekben. A Földrajzi nevek etimológiai szótára (a továbbiakban FNESz.) szerint a Keresztúr helynév arra utal, hogy az adott település templomát a Szent Kereszt tiszteletére avatták fel. De vajon miért van ott a kereszt után az -úr? Kérdésünkre az Árpád-kori nyelvhasználat ad választ, ugyanis ekkoriban nemcsak Istent, de a szenteket és még a feszületet is „urazták” (FNESz. Almáskeresztúr). Ennek a jelenségnek egy korai példáját olvashatjuk a Halotti Beszédben is: „Es uimagguc szent peter urot kinec odut hotolm ovdonia es ketnie hug ovga mend w bunet”, azaz mai olvasata szerint: „És imádkozva kérjük szent Péter urat, akinek hatalom adatott oldani és kötni, hogy oldozza fel őt minden bűne alól” (Terbe 2018: 78, 80). A Balatonkeresztúr név előtagja tehát a település Balaton melletti elhelyezkedésére utal, utótagját pedig az egykor itt épült templom Szent Kereszt tiszteletére való felavatásáról kapta (FNESz. Balatonkeresztúr).

A balatonkeresztúri Szent Kereszt Felmagasztalása Római Katolikus Műemléktemplom (forrás: balatonkeresztur.hu)

Balatonkeresztúrral szinte egybeolvadva található Balatonmáriafürdő. Az előbbi településnév vallásos eredete miatt talán arra asszociálhatunk, hogy a falut Szűz Mária tiszteletére nevezték el. A nem is olyan régen – alig több, mint száz éve – létrejött település történetéből azonban hamar kiderül a névadás valódi oka. A 19. század végén filoxérajárvány pusztította el Magyarország több borvidékének szőlőit, így a Zala megyei szőlőterületeket is. A Festetics Tasziló keresztúri birtokán lévő homokos földeket gróf Széchenyi Imre kormánybiztos és agrárpolitikus vezetésével telepítették be újra szőlővel 1891-ben. A szőlőültetvények körül mintegy hatszáz telket alakítottak ki, amelyek otthont adtak az elszegényedett szőlősgazdák családjainak. Néhány évvel később, 1896-ban megalakult Máriatelep, amelyet a kormánybiztos iránt érzett tiszteletből és hálából feleségéről, Andrássy Máriáról neveztek el. A falu 1926-ban önálló településsé és idővel kedvelt üdülőfaluvá vált. Ekkor már Balatonmáriá-nak nevezték, pár évvel később pedig – fürdőhely jellegére utalva – megkapta a mai Balatonmáriafürdő nevet (FNESz. Balatonmáriafürdő). 

A település névadója, Andrássy Mária 1885-ben ment hozzá Széchenyi Imréhez, öt közös gyermekük született. Családja sokoldalúan művelt, szorgalmas, kitartó, művészetszerető és a humort sem megvető asszonyként emlékezett rá. Férjének korai halála és egyetlen, spanyolnáthában elhunyt fiának elvesztése után egyedül kellett megküzdenie a gazdaság igazgatásával és a gyermekneveléssel. A második világháború után Ausztriába emigrált, itt hunyt el 1953-ban (Kovács 2020). Ennek a különleges asszonynak az emléke azonban ma is tovább él a Balaton menti falu nevében.

Andrássy Mária (1865–1953) (forrás: Andrássy Mária Közösségi Ház)

Balatonszárszó nevének hallatán talán sokaknak József Attila jut eszébe, hiszen itt érte a költőt a végzetes baleset. A Balaton- előtag, ahogy az eddig tárgyalt településneveknél, itt is a tó melletti elhelyezkedésre utal. A -szárszó utótag jelentése a mai nyelvhasználók számára már elhomályosult, a történeti források azonban itt is a segítségünkre sietnek. A települést az első fennmaradt feljegyzés Zarazozou (1229), azaz Szárazaszó alakban nevezi meg. (A z betű régen a magyar szövegekben sz hangot is jelölhetett.) A név jelentése ’száraz völgy’, amely valószínűleg a település természeti környezetének sajátosságára utalt. A mai -szárszó alak a Szárazaszó név egyberántásával keletkezett (FNESz. Balatonszárszó). A ’völgy, kiszáradt folyómeder’ jelentésű aszó ma már szinte egyáltalán nem található meg a mindennapi nyelvhasználatban, ellenben a szót számos településnév őrzi, például az Aszód, Aszófő, Megyaszó, Kajászó (ÚESzWeb. aszó). 

József Attila-emlékmű Balatonszárszón (forrás: Wikipedia)

Siófok a nyaralók egyik legkedveltebb célpontja, melynek neve a településnél található vízfolyás korábbi és újabb nevének összetétele (FNESz. Siófok). Mind a Sió, mind a Fok köznévi eredetű. A sió szó a ma már archaikusnak számító sí ~ siv (’süvít’) hangutánzó ige főnevesült alakja, amely a gyors folyású víz zúgó hangjára utal. A sió ’folyóvíz’, ’malom melletti zsilip’ és ’csatorna’ jelentésben is használatos volt; így már érthető, miért kaphatta ezt a nevet a Balaton vizét elvezető csatorna (FNESz. Sió, TESz. sió). A fok főnév egyik régi jelentése szintén ’folyóág vagy tó vizét elvezető ér, csatorna’ volt. Azt, hogy a folyó régebbi neve a Fok volt, A tihanyi apátság alapítólevele is igazolja, amelyben Fuk, illetve az oklevél hátulján Fuc alakban nevezik meg a vízfolyást. A település nevét a 18. század végétől használják a mai Siófok alakban (FNESz. Siófok). 

A Sió-csatorna (forrás: hajozas.hu)

Balatonaliga neve talán sokak számára azok közé a településnevek közé tartozik, amelyekről nem tudjuk első pillantásra eldönteni, hogy mi az eredetük. A Balaton- előtag az eddigi településnevekkel egyetemben a tó melletti fekvésre utal, az Aliga pedig egy Balaton környéki csárda neve volt, ezt a nevet vette át a köré épült település. Ahogyan manapság is jellemző, úgy régen is gyakran előfordult, hogy a csárdákat, különböző vendégfogadókat az épület jellegzetes tulajdonságairól nevezték el (pl. Deszkás csapszék, Kis csárda, Cserepes csárda). Az Aliga az alig áll későbbi, módosult alakja, amely a csárda rozoga épületére utalhatott (FNESz. Balatonaliga). (Ha érdekelnek a csárdanevek névadási típusai, olvasd el Kis Tamás erről szóló cikkét!)

Hollósy Simon: Ivóban (1887) (forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Ezekből a kiemelt etimológiákból is látszik, hogy milyen sokrétűek a balatoni települések elnevezései: természeti jelenségek, jellegzetes épületek vagy akár személyek is válhattak egy-egy település „névadójává”. Kövessétek figyelemmel a NÉV-állomás blogot további névtani érdekességekért!

Hivatkozott irodalom

FNESz. = Kiss Lajos, Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.

Kis Tamás 1999. A kocsma- és csárdanevek keletkezésének típusai. Névtani Értesítő 21: 323–329.

Kovács Emőke 2020. Női sorstörténetek a Balaton vidékéről. Somogy 48/2: 14–27.

Terbe Erika 2018. A nyelvemlékek. In: Kiss Jenő – Pusztai Ferenc szerk., A magyar nyelvtörténet kézikönyve. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 52–82.

TESz. = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1–3. Főszerk. Benkő Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1976.

ÚESzWeb. = Új magyar etimológiai szótár. Szerk. Gerstner Károly. MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont, Budapest, 2011–2024. https://uesz.nytud.hu/index.html