Szerző: Slíz Mariann

Túl a naptári év első felén blogunkon újabb névtani kvízzel teheted próbára tudásodat! Legújabb kvízünk a valamilyen módon júliushoz kötődő nevekről szól. 

A kvíz az alábbi linken keresztül érhető el: 
https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaobxrgpwadm/

Szerző: Wendl Dávid

Sorozatunk bevezető részét követően...

Első állomásunk a Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában, Kalocsától délnyugatra, a Duna partján fekvő Fajsz község. A település északi határrészén, a Bátyával közös határ mentén fekszik az a terület, amelyet a népnyelvben évszázadok óta Fosó-rét néven ismernek. De vajon mi motiválhatta e név születését?

Fosó-rét az 1879-es kataszteri térképen

A település az Árpád-korban a Duna menti ártérből kiemelkedő kicsiny földhátra épült. A házakat és a földeket a kezdetektől napjainkig gátak, töltések védik a Duna életet és halált jelentő vizétől. E vidéken – ugyancsak a dunai áradásoknak és a kanyargós folyómederből következően lassabb áramlásnak köszönhetően – évszázadokon át vízzel töltődhettek fel a talaj menti rétegek. A határt emiatt ősidők óta teljes egészében beborító egykori mocsár gyors apadása csak a 19. századi folyamszabályozást követően kezdődhetett meg. Természetes mederszakaszainak holtágakká válásával a Duna útvonalának jelentős változása a környező földek fokozatos kiszáradását is magával hozta. Így a határt évezredeken át uraló mocsár helyét lassan átvették a vidéket ma is borító szántóföldek.

A terület elnevezésének hátterében, mint most már sejthetjük, a környezetéhez képest mélyebb fekvése, valamint a dunai áradások szempontjából kritikus elhelyezkedése áll: e körülményekből fakadóan ugyanis talaja vizenyős, és időről időre (nem ritkán tartósan, a terméssel együtt) víz alá került. Emiatt annak idején a földek utáni árendát (mai szóhasználattal: haszonbérleti díjat) akár évekig nem tudták kifizetni a bérlők, mert nem volt termés. Ahogyan az 1967-es helynévgyűjtés egyik adatközlője fogalmazott (Nagy 1967):

Vótak ujan esztendők, hogy Fosó-rétre rá së tuttunk mönni. Mindég viz át rajta.

A fos ősi hangutánzó szó a finnugor korból (TESz.), amely (mint tájszó) átvitt értelemben sarat is jelent (ÉrtSz.), ezért helynevekben való használata korántsem példa nélküli. A Fajsztól mintegy 19 kilométerre északkeletre fekvő Szakmáron például azt találjuk, hogy a település főutcájának számító Bajcsy-Zsilinszky utcát Fostengör-nek is hívják.* Az utca egykor, a kikövezés előtt nagyon sáros volt; a kocsik kereke tengelyig, a lovak pedig akár szügyig merültek a sárba, innen ered az elnevezése (Tóth 1969).

Fosó-rét légifelvételen (Fotózta: Balogh Roland József)

*A fent említett névadatért nem csupán térben, hanem időben is utaznunk kell, minekutána az idézett név Tóth Magdolna 1969-es élőnyelvi gyűjtésének anyagában olvasható. Születésükhöz hasonlóan ugyanis a nevek kihalása is természetes folyamat. Számos körülmény állhat egy helynév kihalásának hátterében, úgymint a név által jelölt objektum pusztulása, változása, a hely lakatlanná válása, a lakosság kicserélődése stb. E cikk megjelenésének napján (2023. július 14-én) a szerző éppen a Kalocsai-Sárközben járt, nem más okból, mint hogy kiderítse, él-e még a nép ajkán – a helyi névkincs sok más értékes gyöngyszemével együtt – a Fostengör elnevezés. S a válasz: él!

Felhasznált irodalom

ÉrtSz. = Bárczi Géza – Országh László szerk. 1959–1962. A magyar nyelv értelmező szótára 1–7. Akadémiai Kiadó, Budapest.

TESz. = Benkő Loránd szerk. 1967. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Nagy Endre 1967. Fajsz földrajzi nevei. Kézirat.

Tóth Magdolna 1969. Szakmár földrajzi nevei. Kézirat.

Térkép

Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század). Internetes hozzáférés: https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?layers=here-aerial,3,4&bbox=2097118.0027105513,5842955.791696661,2116938.692464118,5849961.854949831/

Szerző: Wendl Dávid

Helyneveink vizsgálatával az ember és a táj kapcsolatát ismerhetjük meg, fellebbentve a fátylat arról, hogy egy közösség tagjai hogyan értik meg az őket körülvevő világot, hogyan jellemzik, határolják s veszik szimbolikusan is birtokukba annak különböző részeit, szegleteit. Amióta nyelvet használunk, azóta adunk neveket egymásnak és más élőlényeknek, helyeknek, élettelen dolgoknak, jelenségeknek, eseményeknek és sok minden másnak. A nevek közösségi és személyes identitásaink alapkövei. Ennélfogva a környezetünket, otthonunkat alkotó helyek esetében is a névadási folyamatok s a belőlük születő nevek nem csekély jelentőséggel bírnak. Helyneveink (más szóval földrajzi neveink) történetébe bepillantva bármikor útra kelhetünk térben és időben. A Földrajzi neveink nyomában című sorozat cikkei a magyar nyelvterület helynevei közül válogatva egy-egy ilyen rövid utazásra hívják az olvasót.

Fajsz község Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában (Forrás: Google Maps)

Első állomásunk a Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában, Kalocsától délnyugatra fekvő Fajsz község, amelynek története a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Neve valószínűsíthetően puszta személynévből keletkezett (vagyis helynévképző használata nélkül) magyar névadással. Személynévi alapjául talán Árpád fejedelem egyik unokájának neve, a Falicsi szolgált (melynek tulajdonképpeni értelme ’faló, falánk’; vö. FNESz.).

A fajszi Szent István-templom (Fotó: Balogh Roland József)

I. Béla a települést 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozta annak alapításakor, az adománylevélnek azonban sajnálatos módon csak egy töredéke maradt ránk, amelyben nem szerepel Fajsz neve. A településnév a 14. század első harmadától azonban bőségesen adatolható, s formája nem mutat különösebb ingadozást, mindössze annyit, amennyit a j és az sz hangok jelölésekor hagyományosan tapasztalhatunk a korabeli forrásokban.

Sorozatunk ezt követő néhány részében az ezeréves Fajsz földrajzi nevei közül fogunk válogatni, s a határ képzeletbeli bejárása során az Árpád-kor óta megszakítás nélkül itt élő magyar nyelvű közösség tájhoz való viszonyának, névadási szokásainak megismerésére teszünk kísérletet a helynevek történetének vizsgálatával.

Felhasznált irodalom

Csánki = Csánki Dezső / Fekete nagy Antal, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában 1–5. MTA, Budapest, 1890–1941.

FNESz. = Kiss Lajos 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára 1–2. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Fraknói Vilmos 1879. A szekszárdi apátság története. Franklin-Társulat Nyomdája, Budapest.

Galgóczy = Galgóczy Károly 1876. Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája 1–3. Budapest. 66.

Györffy = Györffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 1–4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1998.

Szerző: Slíz Mariann

A nyár beköszöntével blogunkon újabb névtani kvízzel teheted próbára tudásodat! A Magyarországon is adható nevek viselői közül sokunk ünnepelheti júniusban (is) neve napját. Ennek okán legújabb kvízünk a júniushoz valamilyen módon kötődő nevekről szól.

A kvíz az alábbi linken keresztül érhető el: 
https://www.fyrebox.com/play/yqkjp7adb5j7mj17oe?fbclid=IwAR0oHQagFbv-uMJjIiPT9PksvT-2gsw8dJHRh8j2Vqa9IKXnQASNhuvx73M

Szerző: Slíz Mariann

Nem maradhat kvíz nélkül a május sem, így újra próbára teheted nevekkel kapcsolatos tudásodat! Olyan nevek közül válogattunk, amelyek a májushoz kötődnek. A kérdések nem a legkönnyebbek, ám annál tanulságosabbak lehetnek! 

https://www.fyrebox.com/play/yqkjp7adb6n0n7pl7z

Szerző: Slíz Mariann

Kvízzel köszöntjük az áprilist, ám ez korántsem tréfa! Olyan nevekkel foglalkozunk most, amelyek valamilyen módon az áprilishoz is kötődnek. A linkre kattintva próbára teheted a tudásod!

https://www.fyrebox.com/play/yqkjp7adb88o0ge50z

Szerző: Slíz Mariann

A március sem maradhat kvíz nélkül! Milyen nevek jutnak eszünkbe, ha a tavasz első hónapjára gondolunk? Honnan ered a hónap neve? És hogyan kapcsolódnak e nevek más nevekhez? Némelyik kérdés talán nem is olyan egyszerű! Természetesen a nőnap, március 15. és a Petőfi-emlékév is megihletett bennünket. 

A kvíz az alábbi linken keresztül érhető el:
https://www.fyrebox.com/play/yqkjp7adb5jvvzq0ej

Szerző: Slíz Mariann

Az új évet egy kvízzel köszöntjük! Visszatekintve az óévre, decemberben a NÉV-állomáson a selmeci hagyomány diákragadványneveinek történetébe pillantottunk be, illetve megtudhattunk számos érdekességet a János névről is. Legújabb kvízünk hívószava azonban a január. Megannyi Magyarországon anyakönyvezhető névnek ünnepeljük, ünnepelhetjük ebben a hónapban (is) a napját − e nevek közül válogattunk ismerteket és ritkábbakat. Lássuk, ki mit tud róluk! 

A kvíz az alábbi linken keresztül érhető el:
https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaowdnlwnpm9

A kép forrása: https://www.visitrhodeisland.com/event/january-owl-prowl/36771/

Gyilokmókus, Rocky Balboka és Strébalerina bemennek a kocsmába – és ez nem egy vicc kezdete, hanem egy egyetemi szakesté… Ezek ugyanis egy évszázados hagyományt őrző diákközösségben használt ragadványnevek. Milyennek képzeljük el azt a személyt, akinek a diáktársai azt a nevet adják, hogy Szolidan mosolygó poéta avagy a boromtól még a Batman is kifeküdne VAGY Mindenre igent mondó majdnem egri csillag, avagy csendes elhivatottság, akit még a Firmája részegen is felismer? Egyáltalán hogyan keletkeznek ezek a nevek? És tényleg ilyen régi hagyományról beszélhetünk? Többek között erről is kérdeztük Kecskés Juditot, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatóját.

Kecskés Judit, a Miskolci Egyetem oktatója

Mit is kell értenünk diákragadványnevek alatt, és miért különlegesek a fenti példák?

A diákragadványnév egy speciális közösségben – jelen esetben a selmeci hagyományőrző diákközösségben – kapott ragadványnév, amelyet a diákok hivatalos nevük mellett vagy helyett használnak. A selmeci diákhagyományok Selmecbányáról indultak, s ma a soproni, miskolci, székesfehérvári, dunaújvárosi campusokon tanuló diáktársaságok ápolják. A hagyomány szerint az elsős hallgatókat sötét pogány-nak nevezik. Ha kiállják a balekoktatás próbáit, vagyis vizsgát tesznek a selmeci hagyományok ismeretéből, akkor balek-ká avatják őket. A beavatási szertartásban új nevet is kapnak: „Balek, én téged megkeresztellek Bacchus, Ceres és a többi pogány istenek nevében. Legyen a te neved ezentúl…”

Az alsóbb évfolyamon, a balekok által viselt diákragadványnév a vulgo szócskával kapcsolódik a hivatalos névhez: pl. K. L. E vulgo PIAnyista. (A vulgo jelentése ’közönségesen’, s a latin nyelvű szövegekben a tárgyalt dolog vagy személy nem latin nyelvű megnevezését vezette be – a szerk.).  Felsőbb évfolyamon a hallgató már dicső firmá-vá válik, ekkor új nevet kap, amely az alias szócskával kapcsolódik a hivatalos névhez: pl. K. L. E. alias A Bányabölcsész. A diákok a névelemeket összekötő szócska alapján vulgó-nak nevezik az alsóbb évfolyamon, alias név-nek pedig a felsőbb évfolyamon viselt diákragadványneveket. A két név közötti funkcionális megoszlás az új diák és az öregdiák viszonylatára, a név „tartalma” pedig a névviselő jellemző tulajdonságára (pl. kiválóan zongorázik, nem iszik) vagy valamely eseményre utal (pl. bölcsész létére a Műszaki Földtudományi Karon, azaz a bányászoknál lett balek).

Mikortól adatolhatók ezek a nevek, milyen régre vezethetők vissza? Honnan ismerhetjük őket?

E ragadványnevek a diáktársaságokhoz kötődnek, amelyekről az első írásos dokumentumok 1820-tól vannak, e körül alakult meg a Deutsche Gesellschaft in Schemnitz nevű ifjúsági szervezet. Az 1840–50-es évektől aztán több diáktársaság is létesült a hallgatók származási nyelve vagy helye szerint. Ezek funkciójukban önképző és önsegélyező szervezetek voltak, de működésükben a humor is helyet kapott, mint azt az 1880-ban létrehozott Steingrube Nakkösség írásos dokumentumai is mutatják. A társaság tréfás diákszokásait rögzítő szabályzat címe Korpás Julis volt, utalva a Corpus Jurisra (latin corpus juris: ’törvénytár’). Más típusú dokumentumok voltak az emléklapok, emlékkönyvek, amelyekbe a hallgatók a tanulmányaik befejezésekor írtak egymásnak. Az 1850-es évektől terjedtek el a Glück Auf,Stambuch feliratú bányászjelvényes emlékkönyvek, amelyeket valétakönyveknek is neveznek. Ezekben gyönyörű grafikák és különböző nyelveken írt versikék is vannak. Mára az emlékkönyveket a daloskönyvek váltották fel, amelyek a karok himnuszait, a hagyományőrző énekeket és a végzősök nevét rögzítik az egymásnak szóló üzenetekkel.

A Selmeci Akadémia (Forrás: travelguide.sk)

Milyen hagyományok kapcsolódnak e nevek adásához, megörökítéséhez? 

A balekjelöltnek két firmát kell felkérnie a keresztszülői szerepre: addig kell itatnia őket alkoholtartalmú itallal, amíg el nem vállalják a felkérést. A baráti italozás, beszélgetés a jelölt tulajdonságainak, életkörülményeinek a megismerését is lehetővé teszi, így a későbbi névadás motivációjául szolgál. A keresztszülők adják a nevet, amelyet aztán egy szakesten (ünnepi rendezvényen) kap meg a névviselő, s írásban is rögzítik. A tanulmányai alatt a szakesteken ezen a néven szólítják a diákot, sőt a végzett diákok (veteránok) is megtartják egykori nevüket: ha visszatérnek egy-egy eseményre, a régi diáknevükön szólítják őket. Nem ritkaság, hogy a végzősök gyűrűavató szakestjén a szülők és a diákok is hagyományőrző nevet viselnek.

A példákból látjuk, hogy e nevek gyakran terjedelmesek, kevésbé tűnnek névszerűnek. Ez mindig így volt, vagy nőtt az idők során a nevek terjedelme? Mivel magyarázható az efféle, hosszabb nevek létrejötte?

A 19. században 1, de maximum 3 névelemből által a diákragadványnevek. A 20. században már a 2 elemből állók domináltak, de előfordult 15 elemből álló is. A 176 adatból álló, 2000–2017 közötti miskolci névanyagnak már az 50%-a 5-nél több elemből áll, s a legterjedelmesebb név 16 elemet tartalmaz. Véleményem szerint a túlméretezett nevek oka a funkcióbeli eltolódás: ma már nem a jellemzés a fő szempont, hanem a közösségépítés. A név egy speciális közösséghez való tartozás kifejezőeszköze: nem olyasmi, amin a mindennapokban szólítják vagy említik a viselőjét, inkább olyan, mint az ünneplőruha, vagyis csak a különleges eseményeken használatos.

De nem nehézkes egy ilyen hosszú név használata? 

Ezek a nevek csak a diáktársaságon belül ismertek, és csak a szakesteken vagy baráti társaságok eseményein használják őket. Olyankor viszont ténylegesen használt nevek, azaz a szakesteken így szólítják fel a funkcionáriusokat, így jegyzik fel őket az ún. Házi Rendbe, a keresztszülők így nevezik a balekjaikat. Nemrégiben például az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület előadásán jártam, ahol az elnökségi tagokat (veteránokat) diákragadványnevükön (is) bemutatták.

Levélaláírás: báró Treville Richard v[ulgo] majomkirály alias Rostopsini herceg

Az említett diákragadványnevek mind magyar nyelvűek, vagy van köztük más nyelvből eredő is? Ha van, akkor kimutatható-e bármiféle összefüggés a nevek nyelvi háttere és a diákság nemzetiségi, nyelvi összetétele közt?  

A diáknevekre nyelvi sokszínűség volt a jellemző régen és ma is, hiszen az egyetemekre a 19. században és most is több nyelvet beszélő közösség járt, illetve jár. A 19. századi nevek főként német, kisebb mértékben magyar, latin, szláv, olasz, francia és elvétve angol eredetű szavakból származtak. Ezek is jól tükrözték, hogy az akadémia a soknyelvű, etnikailag sokszínű Osztrák–Magyar Monarchia felsőoktatási intézménye volt, ahová Európa különböző országaiból érkeztek a diákok. A nevek nyelvi jellemzője és a diákság nemzetiségi hovatartozása között esetenként volt összefüggés (pl. Mazzini olasz filozófusról, szabadságharcosról kapta a nevét egy olasz diák), a szláv, német, magyar nevek is gyakran reflektálnak a névviselők származására (pl. szláv Josef Filok vulgo Morawčik, német Ernest Fitz vulgo Schmall, magyar Füstös Gyula vulgo Kormos). Ugyanakkor ellenpélda is bőven akad (pl. német–magyar: Adolf Hohenegger vulgo Joco II., francia–magyar: báró Treville Richard vulgo majomkirály alias Rostopsini herceg). Véleményem szerint a többnyelvű oktatási és multikulturális közösségekben természetes jelenség volt a névadásban is a többnyelvűség (pl. magyar–szláv: Szontagh Josef vulgo Rigo vulgo Kis Czimko).

Kimutatható domináns nyelv a névhasználó közösségben? Ez változott-e az idők során, és ha igen, akkor hogyan?

A többnyelvűséget az is táplálta, hogy a 18–19. században az oktatás nyelve a latin és a német volt, s a szaknyelvben is gyakorta ugyanazt az X vulgo Y formulát használták (pl. a gyújtózsinór megnevezése latinul és németül funiculi vulgo Lunden*), s csak az 1870-es éveket követően született meg a magyar szaknyelv. Másfelől a hétköznapi életben is két nyelv (a német és a magyar) jelentette a közös kommunikációs nevezőt Selmecbányán, ezért is érhető a német nyelv vezető szerepe és a szaknyelvi szókincs megjelenése a 19. századi diákragadványnév-adásban (pl. Grenadir ’gránátos tüzér’, Gerfeiter ’tüzérségnél kapott második katonai rag’). A 21. századi névhasználatban a magyar nyelvi elemekből szerkesztett nevek dominálnak (pl. JaPánk, Nyelvújító Ezermester), amelyek mögé felzárkózik az angol, de továbbra is megmarad a nyelvi sokszínűség (pl. angol Fullmoon, olasz Principessa Sorridente, német Panzer General). Még a latin nyelv használatára is van példa, lévén a jogi, egészségügyi és történelem szakos képzéseken is oktatott nyelv (pl. Alumna fidelis, Aurea Mediocritas).

Levélaláírás: Balás Emil vulgo Jean Petit

Továbbélnek-e ezek a nevek az iskola elhagyása után? 

Nyilván nem funkcionálnak azoknál, akik nem járnak vissza az Alma Materbe, de az a szoros kötelék, amely a balekot a névadó firmájával összeköti, gyakran életre szóló barátság, s ők egymás közt megőrzik a neveiket. 

Elárulná nekünk, hogy van-e saját vulgó-ja és alias-a? Ha igen, mi az, és hogyan keletkezett?

A hagyományőrző neveket még akkor is büszkén viselik a névhasználók, ha azok a szlengre jellemző nyelvi rétegből származó szókincsből építkeznek. Még a legkomolyabb professzorok számára is megtiszteltetés, ha egy diáktársaság tiszteletbeli évfolyamtársául választja őket, és diáknevet kapnak. Büszkeséggel tölt el, hogy miskolci egyetemistaként kaptam a K. J. alias Diszkócsillagocska nevet. A névadás motivációja is szorosan fűződik a nyelvtörténethez, ugyanis a Miskolci Egyetem E/2-es klubjában kedd esténként diszkó volt, ahonnan vagy korán, vagy másnap reggel 8-ra B. Gergely Piroska professzor asszony nyelvtörténeti előadására kellett távoznom. Megesett ez is, az is, de soha egyiket sem hagytam ki!

...jóllehet a cikk véget ért, ha többet szeretnél megtudni, Kecskés Judit tanulmánya Újabb adalékok a vulgó-val kapcsolt történeti diákragadványnevekhez címmel a Névtani Értesítőben online is olvasható (a 35. oldaltól)! 

Irodalom

Iványi Béla 1927. A tüzérség története Magyarországon a kezdetektől 1711-ig. Hadtörténeti Közlemények 28: 352–366.