Szerző: Wendl Dávid

Sorozatunk bevezető részét követően...

Első állomásunk a Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában, Kalocsától délnyugatra, a Duna partján fekvő Fajsz község. A település északi határrészén, a Bátyával közös határ mentén fekszik az a terület, amelyet a népnyelvben évszázadok óta Fosó-rét néven ismernek. De vajon mi motiválhatta e név születését?

Fosó-rét az 1879-es kataszteri térképen

A település az Árpád-korban a Duna menti ártérből kiemelkedő kicsiny földhátra épült. A házakat és a földeket a kezdetektől napjainkig gátak, töltések védik a Duna életet és halált jelentő vizétől. E vidéken – ugyancsak a dunai áradásoknak és a kanyargós folyómederből következően lassabb áramlásnak köszönhetően – évszázadokon át vízzel töltődhettek fel a talaj menti rétegek. A határt emiatt ősidők óta teljes egészében beborító egykori mocsár gyors apadása csak a 19. századi folyamszabályozást követően kezdődhetett meg. Természetes mederszakaszainak holtágakká válásával a Duna útvonalának jelentős változása a környező földek fokozatos kiszáradását is magával hozta. Így a határt évezredeken át uraló mocsár helyét lassan átvették a vidéket ma is borító szántóföldek.

A terület elnevezésének hátterében, mint most már sejthetjük, a környezetéhez képest mélyebb fekvése, valamint a dunai áradások szempontjából kritikus elhelyezkedése áll: e körülményekből fakadóan ugyanis talaja vizenyős, és időről időre (nem ritkán tartósan, a terméssel együtt) víz alá került. Emiatt annak idején a földek utáni árendát (mai szóhasználattal: haszonbérleti díjat) akár évekig nem tudták kifizetni a bérlők, mert nem volt termés. Ahogyan az 1967-es helynévgyűjtés egyik adatközlője fogalmazott (Nagy 1967):

Vótak ujan esztendők, hogy Fosó-rétre rá së tuttunk mönni. Mindég viz át rajta.

A fos ősi hangutánzó szó a finnugor korból (TESz.), amely (mint tájszó) átvitt értelemben sarat is jelent (ÉrtSz.), ezért helynevekben való használata korántsem példa nélküli. A Fajsztól mintegy 19 kilométerre északkeletre fekvő Szakmáron például azt találjuk, hogy a település főutcájának számító Bajcsy-Zsilinszky utcát Fostengör-nek is hívják.* Az utca egykor, a kikövezés előtt nagyon sáros volt; a kocsik kereke tengelyig, a lovak pedig akár szügyig merültek a sárba, innen ered az elnevezése (Tóth 1969).

Fosó-rét légifelvételen (Fotózta: Balogh Roland József)

*A fent említett névadatért nem csupán térben, hanem időben is utaznunk kell, minekutána az idézett név Tóth Magdolna 1969-es élőnyelvi gyűjtésének anyagában olvasható. Születésükhöz hasonlóan ugyanis a nevek kihalása is természetes folyamat. Számos körülmény állhat egy helynév kihalásának hátterében, úgymint a név által jelölt objektum pusztulása, változása, a hely lakatlanná válása, a lakosság kicserélődése stb. E cikk megjelenésének napján (2023. július 14-én) a szerző éppen a Kalocsai-Sárközben járt, nem más okból, mint hogy kiderítse, él-e még a nép ajkán – a helyi névkincs sok más értékes gyöngyszemével együtt – a Fostengör elnevezés. S a válasz: él!

Felhasznált irodalom

ÉrtSz. = Bárczi Géza – Országh László szerk. 1959–1962. A magyar nyelv értelmező szótára 1–7. Akadémiai Kiadó, Budapest.

TESz. = Benkő Loránd szerk. 1967. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Nagy Endre 1967. Fajsz földrajzi nevei. Kézirat.

Tóth Magdolna 1969. Szakmár földrajzi nevei. Kézirat.

Térkép

Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század). Internetes hozzáférés: https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?layers=here-aerial,3,4&bbox=2097118.0027105513,5842955.791696661,2116938.692464118,5849961.854949831/