Szerző: Wendl Dávid

Helyneveink vizsgálatával az ember és a táj kapcsolatát ismerhetjük meg, fellebbentve a fátylat arról, hogy egy közösség tagjai hogyan értik meg az őket körülvevő világot, hogyan jellemzik, határolják s veszik szimbolikusan is birtokukba annak különböző részeit, szegleteit. Amióta nyelvet használunk, azóta adunk neveket egymásnak és más élőlényeknek, helyeknek, élettelen dolgoknak, jelenségeknek, eseményeknek és sok minden másnak. A nevek közösségi és személyes identitásaink alapkövei. Ennélfogva a környezetünket, otthonunkat alkotó helyek esetében is a névadási folyamatok s a belőlük születő nevek nem csekély jelentőséggel bírnak. Helyneveink (más szóval földrajzi neveink) történetébe bepillantva bármikor útra kelhetünk térben és időben. A Földrajzi neveink nyomában című sorozat cikkei a magyar nyelvterület helynevei közül válogatva egy-egy ilyen rövid utazásra hívják az olvasót.

Fajsz község Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában (Forrás: Google Maps)

Első állomásunk a Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában, Kalocsától délnyugatra fekvő Fajsz község, amelynek története a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Neve valószínűsíthetően puszta személynévből keletkezett (vagyis helynévképző használata nélkül) magyar névadással. Személynévi alapjául talán Árpád fejedelem egyik unokájának neve, a Falicsi szolgált (melynek tulajdonképpeni értelme ’faló, falánk’; vö. FNESz.).

A fajszi Szent István-templom (Fotó: Balogh Roland József)

I. Béla a települést 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozta annak alapításakor, az adománylevélnek azonban sajnálatos módon csak egy töredéke maradt ránk, amelyben nem szerepel Fajsz neve. A településnév a 14. század első harmadától azonban bőségesen adatolható, s formája nem mutat különösebb ingadozást, mindössze annyit, amennyit a j és az sz hangok jelölésekor hagyományosan tapasztalhatunk a korabeli forrásokban.

Sorozatunk ezt követő néhány részében az ezeréves Fajsz földrajzi nevei közül fogunk válogatni, s a határ képzeletbeli bejárása során az Árpád-kor óta megszakítás nélkül itt élő magyar nyelvű közösség tájhoz való viszonyának, névadási szokásainak megismerésére teszünk kísérletet a helynevek történetének vizsgálatával.

Felhasznált irodalom

Csánki = Csánki Dezső / Fekete nagy Antal, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában 1–5. MTA, Budapest, 1890–1941.

FNESz. = Kiss Lajos 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára 1–2. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Fraknói Vilmos 1879. A szekszárdi apátság története. Franklin-Társulat Nyomdája, Budapest.

Galgóczy = Galgóczy Károly 1876. Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája 1–3. Budapest. 66.

Györffy = Györffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 1–4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1998.