Szerző: Kovács-Sipos Bíbor Klára

Ha „régi magyar” személynevekre gondolunk, eszünkbe juthat az igen népszerű Zalán, néhányaknak esetleg a ritka Csepel vagy Ete is. De vajon valóban léteztek ezek a nevek az ezer évvel korábbi magyar névanyagban?

A honfoglalás leghosszabb leírása Béla király íródeákjától származik, akit névtelensége miatt – mivel csupán P. magiszterként hivatkozik magára – Anonymusként szoktunk emlegetni. Történetírói művében, a Gesta Hungarorumban 57 fejezeten keresztül beszéli el a Kárpát-medence meghódításának történetét. Ez a mi szempontunkból azért érdekes, mert a napjainkban használt vagy felelevenített régi magyar személynevek jó része ebből a műből származik. Arra azonban csak a 20. század folyamán kezdtek rájönni a kutatók, hogy Anonymus a geszta cselekményének jelentős részét, valamint a szereplőket – s szükségszerűen a neveiket is – alkotói fantáziája segítségével hozta létre. A következőkben vizsgáljuk meg az íródeák leggyakrabban használt névalkotási módszerét Anonymus egyik legjelentősebb kutatója, a nyelvész Benkő Loránd tanulmánya alapján (1998).

 Anonymus szobra. Ligeti Miklós alkotása (Forrás: Wikipédia)

A gesztában többször is olvasunk arról, hogy valamely jelentős esemény (csata, várépítés) következtében egy adott személyről neveztek el egy területet a honfoglaló magyarok. Ha a geszta neveit összevetjük más középkori történetírói munkákkal, azt találjuk, hogy több névadó személy egyedül Anonymusnál fordul elő, egyéb forrás nem őrizte meg a létezésük nyomait. Ilyen esetekben arra gyanakodhatunk, hogy nem történelmileg hiteles személyekről van szó. 

Ha azonban megvizsgáljuk a Gesta Hungarorum (kutatók által kikövetkeztetett) keletkezési idejének, azaz a 13. századnak a helyneveit, akkor újra meg újra felbukkannak köztük a geszta szereplőinek nevei. Anonymus valójában keveset tudhatott a honfoglaló magyarok és ellenfeleik személyneveiről, hiszen nem maradtak fenn hazai feljegyzések e több évszázaddal korábbi időszakból. Ellenben a szerző kiválóan ismerhette saját korának helyneveit. Egyik leggyakrabban használt névalkotási módszere tehát abban áll, hogy korának helyneveit vetíti vissza a honfoglalás korába, így hozza létre a geszta szereplőinek személyét és neveit. Számolt ugyanis azzal a gyakori névadási móddal, amikor bizonyos helynevek, például települések, földrajzi egységek nevei személynevekből keletkeznek (újkori példák erre a Lillafüred, Viktória-vízesés). Mivel az olvasók számára a gesztában említett helynevek eredete már elhomályosult, könnyebben elhihették, hogy egy-egy helyet egy régen valóban élő, jeles személyről neveztek el. 

Részlet Anonymus Gestájából (Forrás: Wikipédia)

Egyszerűen összefoglalva a következő módon tudjuk ábrázolni Anonymus ezen névadási módszerét: az ismert személynév → helynév névadási összefüggést megfordítva középkori helynév → honfoglalás kori személynév módszert alkalmaz. Nézzünk néhány példát a szerző helynevekből alkotott személyneveire! 

Napjaink népszerű keresztneve a Zalán. Ez a név a Gesta Hungarorumban szerepel először, a magyarok egyik ellenségének, a bolgárok vezérének a neve. Székhelye Titelnél, a Zoloncaman (azaz Szalánkemén) révnél volt, ahol a Tisza a Dunába torkollik. Ezeket a gesztabeli információkat a valósággal összevetve azt láthatjuk, hogy Titel és Szalánkemén ma is létező vajdasági települések, Zalán viszont feltehetőleg nem történelmi hitelességű személy, alakja nem fordul elő más forrásban. Maga a személynév valószínűleg nem volt használatos sem Anonymus korában, sem a honfoglalók idejében – legalábbis nincs nyoma a fennmaradt forrásokban (krónikákban, oklevelekben, kódexekben stb.). A név tehát teljes mértékben P. mester névalkotása lehet, mégpedig a Szalánkemén név előtagjából képezve. A szerző a megfordított névadási logika szerint azzal magyarázza a fontos átkelési pont elnevezését, hogy egykor itt táborozott Zalán bolgár hadvezér (Benkő 1998: 19). A név a 19. század elején vált ismertebbé a honfoglalási epika felvirágzásával, Anonymus művének 18. századi újrafelfedezését követően. Vörösmarty Mihály 1825-ben megjelent eposzának, a Zalán futásának a magyarokkal szembenálló hőse is ezt a nevet viseli. A név újkori olvasata érdekes helyesírás-történeti jelenség is egyben: a szókezdő hangot Anonymus z betűvel jelölte, ez a középkori írásmód szerint az [sz] hangot takarta. A gesztát olvasó romantikus szerzők számára azonban a z betű már a [z] hangot jelölte, a névhasználatban ezért terjedt el a Szalán helyett a Zalán.

Kilátás a Dunára Szalánkemén várából (Forrás: Wikipédia)

Nézzünk most egy másik példát! Bizonyára sokan ismerik különféle mondákból a Budapesttől délre található nagy sziget, Csepel nevének eredetét. A történet szintén Anonymustól ered: Árpád vezér „lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig.” (44. fejezet.) Arra, hogy Anonymus korában használatos lett volna személynévként a Csepel, szintén nem nyújt bizonyítékot a fennmaradt források több ezer adatot tartalmazó személynévanyaga, így kimondhatjuk, hogy Árpád fejedelem lovászának nevét (és egyébként személyét is) nagy valószínűséggel a szigeten található, azonos nevű település nevéből alkotta meg a szerző (Benkő 1998: 17).

A Csepel-sziget az 1528 előtt készült Tabula Hungariae-n (Forrás: Wikipédia)

Utolsó, itt említendő anonymusi nevünk a fentiekhez hasonlóan a mai keresztnévanyagban is megtalálható: Ete a gesztában Ond vezér fia, nemzetségük a Kárpát-medence meghódítása után „a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvélytótól Alpár homokjáig” kapott területet. Ete itt egy erős földvárat épített fel, amelyet az oda települő szlovénok a „maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek”. (40. fejezet.) A 13. századból találunk adatokat egy Alpár környékén fekvő Ethey, Ete nevű helyről (Gy. I: 895), akár ez is ihlethette az Ete név megalkotását. Anonymus korában ezen a vidéken a Kalán nemzetség volt földbirtokos, nem meglepő tehát, hogy a gesztabeli Ete is a Kalán nemzetség tagja. A helynévi inspiráció mellett az is feltételezhető, hogy a 12–13. században használt Etey (PRT. X: 504), Ethęius (DHA. 383) személynevek is befolyásolhatták a honfoglaló vitéz nevének létrehozását (Benkő 1998: 21–22).

Összefoglalva, a geszta szerzője kevés ismerettel rendelkezhetett a honfoglalás korának Kárpát-medencei személynévanyagáról, ellenben nagyon jól ismerte korának helyneveit. Személyneveinek többségét ezeket felhasználva alkotta meg, a személynévből lett helynév jelenséget kihasználva. Mivel a kortársai és a későbbi korok olvasói ismerték ezeket a helyneveket, névadóik, a geszta szereplői is történelmileg hiteles(ebb)ként tűnhettek fel előttük. Anonymus ezen névadási módszerének precizitása olyan mértékben megtévesztette az utókort, hogy a nevek történetét nem ismerők, illetve az Anonymusszal nem foglalkozók még a 21. században is ezerévesnek tekintenek olyan személyneveket, amelyek valójában egy nagy fantáziával megáldott íródeák leleményei.

Felhasznált irodalom

Benkő Loránd 1998. Helynév-személynév-történés korrelációjának szerepe P. magiszter munkamódszerében. In: Uő, Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Akadémiai Kiadó, Budapest. 11–27.

DHA. = Diplomata Hungariae antiquissima. Accedunt epistolae et acta ad historiam Hungariae pertinentia 1. Ab anno 1000 usque ad annum 1196. Edendo operi praefuit Georgius Györffy. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

Gy. = Györffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 1–4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1998. 

Pais Dezső 1975. Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről.Fordította és jegyzetekkel ellátta Pais Dezső. A bevezetőt írta, a jegyzeteket kiegészítette és a térképet tervezte Györffy György. Magyar Helikon, Budapest.

PRT. = A pannonhalmi Szent Benedek-rend története 1–12/B. Szerk. Erdélyi László – Sörös Pongrác. Szent-István-Társulat, Budapest, 1902–1916.

Szerző: Slíz Mariann

A sok ezer Magyarországon is adható név közül számos kötődik a decemberhez. Hogyan kapcsolódnak e nevek más nevekhez? Némelyik kérdés talán nem is olyan egyszerű! Ide kattintva ismét próbára teheted névtani tudásod.

Benda Zoltán, A tél hajnalán

Interjúalanyunk a korábbi beszélgetőpartnereinktől eltérően nem névkutató, hanem középkorász, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Nyíregyházi Egyetem oktatója. S hogy mi köze lehet akkor a nevek kutatásához? Azt mondja el ő maga!

Gulyás László Szabolcs történész, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Nyíregyházi Egyetem oktatója

Történészként hogyan jutott el a nevekhez?

Az érdeklődésem még egyetemi hallgató koromra megy vissza: a TDK-dolgozatom elkészítése során eszméltem rá arra, hogy a középkori jobbágyság társadalom- és gazdaságtörténeti célú vizsgálata során a személyneveket mindenképpen fel kell használni. A legfontosabb kérdés ezzel összefüggésben a „hogyan” volt. Ugyanis, habár több ismert középkorász foglalkozott kutatásai során a jobbágynevekkel, az az eljárás, ahogyan ezeket elemezték, és megpróbálták belőlük a történeti információt kinyerni, egyáltalán nem volt következetes, nem állt mögötte szilárd módszertan. A fő kérdés e szempontból az, hogy a családnevek előzményeiből, a nevek viselőit még valamilyen szempontból jellemző ún. megkülönböztető névelemekből mikor vált öröklődő név, azaz családnév. Nem mindegy ugyanis, hogy például egy Kovács név a személy megjelölésében öröklődő-e: ha igen, akkor már nem feltétlenül utal viselőjének kovács mesterségére; lehet, hogy csak az apja vagy még korábbi felmenője volt kovács. Ebben az esetben a név nyilvánvalóan nem használható fel a mesterségekkel kapcsolatos vizsgálatokra.

A legtöbb Kovács család így kezdte

Később, ebből kiindulva doktorandusz koromban írtam egy, a foglalkozásnevekre fókuszáló, módszertani jellegű tanulmányt. Ebben lefektettem annak alapelveit, hogy miként lehet a 14–15. századi jobbágyság megkülönböztető névelemei közül a vizsgálat céljaira használható típusokat kiválogatni, illetve mire is jók ezek valójában. És talán ezzel be is fejeztem volna az ilyen irányú vizsgálatokat, ha nem kapok nyelvészek részéről biztatást, hogy folytassam. Ennek aztán az évek múltával számos hasonló témájú tanulmány lett az eredménye. Csak később eszméltem rá, hogy ez egy nagyon komoly határterület a két tudományág között, mondhatni maga a „piaci rés”: a középkorászok többsége kevéssé ért a névtanhoz, míg a másik oldalon a nyelvészek nem látják olyan mélységben a forrásokat, mint egy történész. Ennek ellenére, még ha talán sikerült is valamennyire ezt a „légüres teret” a tanulmányaimmal betöltenem, be kell vallanom, hogy továbbra sem értek általában a nyelvészethez vagy a névtan egyéb területeihez. Ahogyan azt egy évtizede egy spanyolországi névtani kongresszuson viccesen megfogalmaztam: „I’m just a simple historian, not a linguist.” [Én csak egy egyszerű történész vagyok, nem nyelvész.]

Hogyan tudja egy történész hasznosítani a személyneveket?

A középkori jobbágyság kapcsán viszonylag korlátozott kutatási lehetőségekkel rendelkezünk a polgársághoz vagy a nemességhez viszonyítva. Kevés ugyanis a róluk részletesen beszámoló dokumentum. Ha említik is őket írott forrásban, ezek az említések szinte mindig egyszeriek. Általában egyetlen dolgot ismerünk velük kapcsolatosan: a nevüket. A fentebb említett megkülönböztető névelem pedig olyan gazdaság- és társadalomtörténeti információkkal szolgálhat, amelyek szigorú módszertannal és a névadási motiváció olykor intuitív értelmezésével kinyerhetők. Ezek közül négy igazán fontos típus van számunkra: a foglalkozásnévből lett nevek ipartörténeti vizsgálatokhoz, a helynéviek a migrációs folyamatok megértéséhez, a népnévi indíttatásúak az etnikai viszonyok elemzéséhez, míg az apa nevéből alakultak a családi kapcsolatok feltárásához járulhatnak hozzá sikerrel.

Történészként milyen forrásokból dolgozik? Honnan gyűjthetők össze a régmúltban élt emberek nevei?

A fent említett kutatásokhoz alapvetően a középkori (többségében latin nyelvű) oklevélanyagot lehet hasznosítani. A jobbágynevek ezekben szerepelhetnek szórványosan is: sokszor említik ugyanis a dokumentumok a parasztokat különböző kontextusban (szomszédként, jogtalanság elszenvedőjeként, birtokosztálykor stb.). Ezek összegyűjtése azonban munka- és időigényes foglalatosság. Ennél jóval hatékonyabb, ha jobbágylistákat használunk fel a gyűjtéshez: adó- és tizedjegyzékeket, hatalmaskodó jobbágyok listáit, tanúnévsorokat. Ezek szerencsés esetben igen nagy számban, néha ezrével tartalmaznak ugyanis személyneveket. Összességében igen praktikus lenne egy 14–15. századra kiterjedő szisztematikus gyűjtést végezni ezekre nézve, hiszen csak a középkor végéről már százezres nagyságrendben maradtak fenn ilyen nevek az okleveleinkben. Ezek elemzése számos bizonytalan nyelvészeti és történeti kérdésre is egyértelmű választ adhatna. Természetesen személynévgyűjtések, ezek alapján pedig személynévszótárak már készültek az Árpád-korról, az Anjou-korról és a 15–16. századról, de egy egész országra kiterjedő, illetve kifejezetten a jobbágynevekre, illetve azok megkülönböztető névelemeire koncentráló gyűjtés még várat magára. 

A személynevek történettudományi hasznosíthatóságáról már esett szó az interjúnk első részében. A helynevek is lehetnek forrásai a történettudománynak? Ha igen, milyen esetekben?

Természetesen a helynevek is kiváló források a történész számára, hiszen azok is a társadalom által létrehozott és használt termékek. Utalhatnak többek között a múltbeli természetföldrajzi jellemzőkre (például növényzetre, állatvilágra, terepviszonyokra), az adott régióban folytatott gazdasági tevékenységre, a település lakóira, birtokosára, létrejöttének körülményeire, alapításának idejére és még hosszasan lehetne sorolni. Legeredményesebben a településtörténeti vizsgálatok során lehet ezeket felhasználni, sőt, a helynévanyag szisztematikus elemzése nélkül gyakorlatilag lehetetlen ilyen kutatásokat hatékonyan végezni.

A csaknem ezeréves Tihanyi alapítólevél is számos magyar földrajzi nevet őriz

A középkori helynevek iránt érdeklődő kutatók milyen forrásokhoz fordulhatnak?

Ez esetben is az okleveles forrásokat emelném ki elsősorban. Jól ismert sajátossága a középkori magyar forrásanyagnak, hogy a legnagyobb arányban birtokjogi tartalmú okleveleink maradtak fenn ebből a korszakból, amelyek olykor szinte hemzsegnek a földrajzi adatoktól. Ha középkori településtörténettel foglalkozik a kutató, akkor pedig az adott területre vonatkozó újkori forrásanyagot is szisztematikusan át kell néznie, hiszen ezek számos, a középkorra nézve is érvényes földrajzi információt dokumentálnak. Hatványozottan igaz ez továbbá a 18–19. századi kéziratos térképekre, amelyeken olykor tömérdek földrajzi adat, illetve helynév van feltüntetve. Ezek a folyószabályozások koráig általában hitelesen mutatják be a középkortól fennálló geográfiai viszonyokat.

Fajsz község és a Duna a folyószabályozás előtt 1785-ben (Forrás: EKF.)

Dolgozik most valamilyen, a nevekhez kapcsolódó témán, kutatáson?

Mivel alapvetően a középkori gazdaság- és társadalomtörténet a kutatási területem, két évtizede rendszeresen előkerül munkám során a téma. Nemrégiben fejeztünk be például egy régész kolleginával egy, a középkori Bihar megye északi részére fókuszáló nagyobb ívű településtörténeti vizsgálatot, amelyben mind a régióból fennmaradt személyneveket, mind pedig a helyneveket felhasználtuk és elemeztük. Emellett, ha nem is módszertani jelleggel, de a későbbiekre nézve is vannak még ilyen terveim. Régóta dédelgetett ötletem például, hogy a középkori szőlőbirtokok neveinek névadási motivációját országos adatgyűjtés segítségével vizsgáljam, különösen azt a típust, amely a szőlőbirtokos nevéből jön létre. Hogy azonban lesz-e hozzá elegendő energia és affinitás, az egyelőre a jövő zenéje.

Források

EKF = Magyarország (1782−1785). Első katonai felmérés. (maps.arcanum.com)

Szerző: Slíz Mariann

Az idei év utolsó előtti kvízével búcsúztatjuk lassan az őszt, amelyben a novemberhez kötődő nevek rejtenek érdekességeket. Tedd próbára a nevekről való tudásodat az alábbi linkre kattintva! 

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSe2S7-jfBi3DzqzvxPSnTlGqkGdb90cIKQ46jP0vsirQ_9opA/viewform

Szerző: Slíz Mariann

Az október sem maradhat kvíz nélkül! Az e hónaphoz kapcsolódó nevek is számos érdekességet rejtenek. Tedd próbára a nevekről való tudásodat az alábbi linkre kattintva! Nem lesz könnyű, de unalmas sem! 

https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaokk1vznz2r/

 Szerző: Wendl Dávid

Fajszi felfedezőutunkat folytatva ez alkalommal egy olyan helyet ismerhetünk meg, amelynek megközelítése talán inkább ajánlott e virtuális határbejárás formájában, mint személyesen. E hely nem más, mint a hírhedt Lányos-koboja, amelynek neve a lányos melléknév és a koboja (‘áradás vájta, időszakosan vízzel telt vízmeder’ jelentésű) földrajzi köznév (egyszersmind valódi tájszó) összetételéből alakult.

A Lányos-koboja légifelvételen, apály idején (Fotó: Balogh Roland József)

A fent látható kép (drónnal való) elkészítéséhez a helynévgyűjtőknek – a bevezetőben írott intelemmel ellentétben – a koboja partján személyesen kell megvetni a lábukat. 

Helynévgyűjtők a koboja nyomában

De hol is van pontosan a Lányos-koboja?

Fajsz nyugati határa, vagyis a Duna felé pillantva a hosszan elnyúló Sziget tárul elénk, amelynek neve is egyértelműen utal e határrész egykori földrajzi státuszára. 

A Sziget 1839-ben és 2023-ban (Forrás: MNL 1839 és Google Earth)

E „sziget” ártéri (időszakosan, a Duna vízállásától függően vízzel borított) erdejében fekszik az az ősi vízmeder, amely egykor teljes egészében a Duna medrének része volt. A ma ismert Sziget nyugati része ugyanis a 19. századi folyószabályozásokat megelőzően folyamatosan víz alatt állt, később azonban e területen már csak az áradások idején csaptak fel a Duna vizének hullámai.

A terület 1968-ban egy áradás, 1973-ban egy apály idején (Forrás: fentről.hu)

A koboja 2023-ban, áradás idején (Forrás: Google Earth)

Fajsz határában több ilyen koboja is ismert, amelyeket a helyiek névvel különböztetnek meg. Ilyen a Kerek-koboja, a Pap-koboja, valamint az itt bemutatott Lányos-koboja. E medertípus (a koboja földrajzi megnevezéssel együtt) megtalálató a Kalocsai-Sárköz más Duna menti településeinek határában is. 

A Lányos-koboja területi kontextusában

Szerző: Slíz Mariann

Kvízzel köszöntjük az őszt, jöjjenek a szeptemberhez (is) kapcsolódó nevek! Az irodalmi névadás, a latin eredetű névkincs és más izgalmas területek nevei közül válogattunk. Tedd próbára tudásod az alábbi linkre kattintva!

https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaokyk8wvzow

Szerző: Wendl Dávid

Dél felé véve az irányt, Fajsz belterületének déli határától két kilométerre megpillanthatnánk a népnyelvben leginkább Kovács halma-ként ismert helyet, ha nem olvadna bele szinte teljesen a környezetébe. 

Kovács halma műholdfelvételen (Forrás: Google Maps)

Kovács halma a Fajsz határát borító, emberi szem számára végtelennek tűnő szántóföldek egyikének kicsiny szelete. A lassan hullámzó búzatábla a határ egy ősi, hajdanán fontos szerepet betöltő kiszögellését rejti. 

Kovács halma területi kontextusában (Forrás: Google Maps)

A határban kanyargó, egykor környezete számára az életet jelentő Váradi-fok egy dombot ölelt körül, amely mint környezeténél magasabban fekvő terület menedéket nyújthatott embernek és jószágnak egyaránt a Duna időről időre erdőt és mezőt elárasztó vizétől. Jóllehet mára a fok medre kiszáradt, a dombot elhordták, a sárközi táj arcán ránccá vált nyomaik még felfedezhetők a légifelvételeken.

Kovács halma műholdfelvételen (Google Maps)  és az 1879-es kataszteri térképen (Kt. 1858)

Kovács halma egy, a 18. század 30-as, 40-es éveiben lezajlott határper nyomán került Fajsz határához. A múlt század óta fontos régészeti lelőhelyként tartják számon. Neve az egyik legismertebb fajszi helynév.

Az ismeretlen eredetű név valószínűsíthetően a Kovács családnév/ragadványnév vagy a kovács foglalkozásnév és a halom földrajzi köznév birtokos személyjeles alakjának (halma) összetételéből alakult. A nevet alkotó hangsor értelmezési lehetőségei, esetleges félrehallásai ugyanakkor az évszázadok során ingadozó névalakokat, illetve különböző, egymás mellett élő változatokat s hozzájuk tartozó különféle névmagyarázati lehetőségeket eredményeztek.

Kovács halma egy 1840-es térképen Kovácsalma néven (Forrás: MNL 1840)

A következő táblázatban a Kovács halma név változatainak néhány előfordulása olvasható (a standardizált névadatok évszámával és forrásával).

A Göröm névvel szemben (amelynek történetét az előző bejegyzésben vázoltam fel) a Kovács halma fent bemutatott adatai bőségesen ellátnak minket fogódzókkal arra nézve, hogy „miken kellett keresztülmennie” e névnek, mire Kovács Soma dombja lett belőle. 

A tyúk vagy a tojás, netán a halom vagy az alma?

Az utóbbi két lehetőség közti választás jóval egyszerűbb: a név két alapvető változata, a Kovács halma és a Kovácsalma közül alighanem a Kovács halma az „eredeti”. Ennek alátámasztására több érv is a rendelkezésünkre áll. (Ha az olvasót erről nem szükséges meggyőzni, a következő bekezdést nyugodtan ugorja át!)

Először is: a Kovács halma adatolható korábbról (106 évvel). Ez önmagában még nem lenne elegendő érv, hiszen az élőszóbeli adatok lejegyzése és a források fennmaradása egyaránt esetleges. Lássuk tehát, milyen irányba mutatnak a további érvek! A Kovács halma tipikus külterületi helynév: egy személynévi névelem (Kovács), valamint egy (birtokos személyjeles) földrajzi köznév (halom) összetételéből alakult; jelentése pedig tükrözte a valóságot, mivel a névadáskor még tényleg halmot jelölt. Ezzel szemben az alma névelem mögött nem áll valós motiváció, legalábbis nem tudunk arról, hogy a területen valaha is almafák lettek volna. 

De akkor hogyan lett a halomból alma?

Mivel az almának nyomát sem találni a területen, feltételezhetjük, hogy a kovácshalma hangsor vált kovácsalmá-vá az idők folyamán a h hang elnémulásával, kiesésével. A változás következő fázisában (Kovácsóma) megjelenő óma tájszó az alma nyelvjárási alakváltozata. Ezt követően kell szót ejtenünk egy késztetésről, ami a névhasználókban gyakran dolgozik: „a helynév  fejezze ki az általa jelölt hely fajtáját (is)”. Ez a Kovácsalma ~ Kovácsóma név esetében nem érvényesül, ti. ezekből már nem derül ki, milyen helynek a neveként használatosak. Megoldásként kínálkozik a megfelelő földrajzi köznév hozzácsatolása a helynévhez: Kovácsóma dombja. Az 1967-es Kovácshalma dombja névadat arról árulkodik, hogy ez az újkeletű domb még az eredeti (ezek szerint a Kovácsalma mellett fennmaradt, azzal párhuzamosan élő) Kovács halma névváltozathoz is hozzákapcsolódott, a kiemelkedésre való utalás így kétszeresen is megjelenik a névben.

Oké, de hogy jön mindehhez Soma?

Ezek után már csak ráadás a Kovács Soma dombja névalak, amelynek értelmezéséhez az iskolából is ismert népetimológia szakkifejezéshez (terminushoz) kell fordulnunk. Ezt olyan esetekre szoktuk alkalmazni, amikor egy idegen nyelvből átvett szót értelmesítenek a nyelvhasználók: a számukra értelmezhetetlen hangsort egy vagy több hasonló hangzású magyar szóval kapcsolják össze, amelynek eredetét és jelentését tekintve valójában semmi köze sincs az idegen szóhoz. Így jött létre például a szláv szamosztrel (‘nyílpuska’) szóból a magyarban a számszeríj. A népetimológia a családnevek körében is létező jelenség; ennek eseteivel a Meg nem értett családnevek című sorozatunk foglalkozik. Az idegen eredetűek mellett azonban egy magyar szó vagy név értelmesítésére is „felmerülhet az igény”, ha az idők során elhomályosult a jelentése. 

A Kovács Soma dombja létezését sem magyarázhatjuk mással. Megalkotója vagy nem ismerte fel az ‘alma’ jelentésű óma nyelvjárási szót, vagy felismerte, de almafák híján téves névnek gondolta, és „kiigazította”. E kiigazítás során feltételezte, hogy a Kovácsómá-ban egy családnév + keresztnév kapcsolata homályosulhatott el, és a Kovács Somá-ban sikerült megtalálnia a leghasonlóbb alakot.  Ezzel be is zárult a kör: ez a név az eredeti Kovács halma felépítésének megfelelően szintén egy személynévi névelemből (Kovács Soma), valamint egy birtokos személyjeles földrajzi köznévből (dombja) áll.

Felhasznált irodalom

Kuczy Károly 1980. A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata. I. Az ember és a táj kapcsolatának tükröződése a földrajzi nevekben. Kalocsa Város Tanácsa, Kalocsa.

Nagy Endre 1967. Fajsz földrajzi nevei. Kézirat.

Timár Kálmán 1937. Fajszi határjárás 1734-ben. Népünk és nyelvünk 9.

Források

MNHP: Égy. = A 2022-es élőnyelvi adatok a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében végzett élőnyelvi gyűjtés anyagából származnak.

Térképek

Kt. 1879 = Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század). 

MNL 1840 = HU-MNL-PML-IV.165.d. (PMU 298/1-3) – Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, A Szekszárdi K. Alapítványi Uradalomhoz tartozó Fajsz külső telkeinek eredeti térképe négy szakaszban.

Szerző: Wendl Dávid

Kalocsa környéki körutazásunk következő állomása a Göröm vagy Tejke-sziget, Fajsz megközelítőleg 47 hektár kiterjedésű településrésze, amelynek elhelyezkedése az alábbi térképmetszeten látható.

Göröm elhelyezkedése Fajsz határában (Forrás: Google Maps)

Göröm (Forrás: Google Maps)

A terület környezetből való kiemelkedésére utal egyik elnevezése: a Tejke-sziget, avagy röviden Tejke. Az 1967-es gyűjtés adatközlői szerint „valamikor sok tejke volt errefelé”. A név forrásaként talán a Kalocsai-Sárközben ismert, 'kutyatej' jelentésű tejke tájszót azonosíthatjuk. A név utótagja (vagyis a sziget földrajzi köznév) a terület enyhe domborulatára utal. Az 1967-es gyűjtés információi szerint ezt vették figyelembe a kataszteri térképek készítésének idejében a névadásnál is. A helyiek a Tejke-sziget nevet ma is ismerik, ám a korábbi időkhöz hasonlóan az élőnyelvben inkább a Göröm elnevezés használatos. 

Göröm másik neve, a Tejke-sziget az 1879-es kataszteri térképen (Forrás: Kt. 1879)

A következő táblázatban a Göröm és a Tejke nevek és névváltozataik néhány előfordulása olvasható (a névadatok évszámával és forrásával).

A Göröm név alighanem a Göröndi Kertek adatban is látható görönd ('kiemelkedő terület, dombhát' jelentésű) földrajzi köznévre vezethető vissza (vesd össze a Tejke-sziget névvel). 

Göröm egy 1839-es térképen Göröndi-kertek névalakban (Forrás: MNL 1839)

Pusztán néhányat kiemelve számos előfordulása közül, e földrajzi köznév a dél-alföldi nyelvjárási régió Duna menti települései (pl. Bogyiszló vagy Fajsz) mellett (árnyalatnyit eltérő jelentésekben) az északkeleti nyelvjárási régióban (pl. Sárospatakon vagy Kisvárdán) gerind, gerint, geringy vagy gorond alakban hallható, míg gerend alakban Debrecen környékének tájszókincsét gazdagítja. 

A görönd alakváltozatai. (Gyűjtőpontok jelölései vörössel: Bogyiszlói, Decs, Fajsz, Őcsény, Szekszárd, lilával: Sárospatak, Viss, zölddel: Kisvárda, Lónya, Tiszabezdéd, kékkel: Debrecen. A nyelvi adatok forrása: Bába-Nemes 2014: 157−159.)

Egy feltételezhetően a Göröndi-kertek elnevezés mellett élő *Görönd-dűlő (kiejtve: göröndűlő) névalakban, a görönd tájszó földrajzi köznévi jelentésének elhomályosulásával bizonytalanná válhatott a névelemek határa a szóbeli névhasználatban (Görön + dűlő vagy Görönd + dűlő?). Ennek megerősítését szolgálhatná egy újabb élőnyelvi gyűjtés, ha annak során sikerülne bizonyítani, hogy a görönd földrajzi köznévként mára valóban nem része a helyi tájszókincsnek. Később a dűlő földrajzi köznév esetleges elmaradásával létrejöhetett (volna) a *Görön névalak. Azonban e névhez az 1967-es és 2022-es élőnyelvi gyűjtések tanúsága szerint is a -be/-ben helyviszonyrag járul, s egy feltételezett *Görönbe toldalékos alakban az n a képzés helye szerint hasonul a b hanghoz, amelynek eredménye kiejtve: Görömbe.

Ám e feltételezett *Görönd-dűlő névalakot kivéve a képletből is ugyanarra az eredményre juthatunk. A Göröndi-kertek névalak ugyanis egyértelműen utal a Görönd korábbi önálló létezésére, toldalékolt formájában *Göröndbe, amely pedig (a „kiesés”-ként ismert hangtani tendencia révén) kiejtve ugyancsak *Görömbe alakban realizálódhatott, s ennek hatására a név idővel alanyesetben is Göröm-mé válhatott.

Felhasznált irodalom

Bába Barbara – Nemes Magdolna 2014. Magyar földrajzi köznevek tára. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen.

Kuczy Károly 1980. A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata. I. Az ember és a táj kapcsolatának tükröződése a földrajzi nevekben. Kalocsa Város Tanácsa, Kalocsa.

Nagy Endre 1967. Fajsz földrajzi nevei. Kézirat.

Források

MNHP: Égy. = A 2022-es élőnyelvi adatok a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében végzett élőnyelvi gyűjtés anyagából származnak.

TFK = Egy 2016-os Településfejlesztési koncepció... című dokumentum Fajsz község honlapján

Térképek

Kt. 1879 = Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század). 

MNL 1839 = HU-MNL-PML-XV.6. (PMT, 18/10) – Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, Vizhelyzeti térképe a’ Dunának és árjainak...

Szerző: Slíz Mariann

A sok ezer Magyarországon is adható név közül számos kötődik az augusztushoz. Hogyan kapcsolódnak e nevek más nevekhez? Honnan ered a hónap neve? Némelyik kérdés talán nem is olyan egyszerű! A linkre kattintva ismét próbára teheted a tudásod.

https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaolyd7nnrwr