Pistike, Móricka, Jean, Arisztid és Tasziló: ki ne hallott volna már olyan vicceket, amelyekben így hívták a szereplőket? De vajon mi a nevek szerepe a viccekben? És miért éppen ezek a nevek jelennek meg bennük? Ezekről, és még sok “vicces” témáról kérdeztük Takács Juditot, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem nyelvészét.

Takács Judit, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem nyelvésze

Mi motiválta abban, hogy a viccekben előforduló tulajdonneveket vizsgálja?

Nagyon érdekel a személynevek sztereotip használata, illetve az a folyamat, melynek során egy személynevet közszóként is kezdünk használni. Ez az a folyamat, amit közszóvá válásnak vagy apellativizációnak nevezünk. Úgy gondolom, hogy a személynevek csoportjelölőként való használata (pl. ha a Béla vagy a Pali neveket ’buta férfi’ értelemben vagy a sokak által tulajdonnévként már nem is azonosítható Macá-t ’csinos nő’ értelemben használjuk), valamint a közszóvá válás szorosan összefügg, sőt a csoportjelölői használat valójában már a közszói jelentés meglétét feltételezi. 

Aki sok viccet ismer, az könnyen felidéz akár keresztneveket, akár családneveket tartalmazókat. De miért adnak egyáltalán nevet a viccek szereplőinek? Hiszen vannak szőke nős, rendőrös, anyósos stb. viccek is, amelyekben név nélkül, egyfajta típusként jelennek csak meg a szereplők.

2020 decembere és 2021 januárja között végeztem egy online kérdőíves vizsgálatot (az ehhez kapcsolódó tanulmány a Névtani Értesítő 2021-es számában fog megjelenni). Ennek egyik lényeges tapasztalata az volt, hogy hiába ismer valaki sok viccet, csak az ezekben leggyakrabban szereplő tulajdonneveket tudja könnyen felidézni, és ekkor is nagy segítséget jelent számára a kontextus és a szövegkörnyezet. Ha csak annyit kérdezünk, hogy „Ön szerint milyen keresztnevek/családnevek gyakoriak a viccekben?”, a leggyakoribb család- és keresztneveket kapjuk válaszként, nem pedig azokat, amelyek ebben a szövegtípusban gyakoriak (ez ugyanis nem esik minden névtípus esetében egybe).

A kérdés második felére válaszolva, ti. hogy miért szerepelnek egyáltalán nevek a viccekben, azt mondhatjuk, hogy a viccnek mint szövegtípusnak sajátos formai és tartalmi jellegzetességei vannak: olyan elemei, melyekről fel tudjuk ismerni, be tudjuk azonosítani őket (pl. tipikus kezdő formulák, gyakori szereplők, párbeszédes forma stb.). Az egyik ilyen elemet jelentik a tipikus szereplőkön (a cigány, a rabbi, a nyuszika stb.) kívül bizonyos család- és keresztnevek is. A forgatókönyvnek ezek az elemei annyira fontosak a szövegtípus meghatározása szempontjából, hogy akár ezekre is épülhet vicc, pl. 

Móricka, Pistike, Arisztid és Tasziló, a Nyuszika, a Medve, a Farkas, a Róka, azügyvéd, Jean, Kohn és Grün, az agresszív kismalac, a szőke nő, a rendőr, a skót, az öreg székely és a fia, az anyós, az amerikai, az orosz és a cigány bemennek a kocsmába. A kocsmáros csodálkozva kérdi:
– Mi ez, valami vicc? 

Van különbség a család- és a keresztnevek viccbeli gyakorisága között? Van a viccekben preferált névfajta? Ha igen, vajon miért? És mitől függ, hogy kereszt- vagy családnévvel nevezik-e meg a szereplőket, esetleg a kettővel együtt?

Az előbb már említett vizsgálat, melynek tapasztalatai 9000 vicc átvizsgálásán alapulnak, egyértelműen kimutatta, hogy a viccekben a családnevek lényegesen ritkábbak, mint a keresztnevek, és sokkal kisebb gazdagságban is jelennek meg, mint amit a keresztnevek esetében találunk. Az általam vizsgált korpuszban 21 különböző családnevet találunk, s ezek között leggyakrabban a Kovács (Kovácsné, Kovácsék, Kovács úr, Kovács kartárs) jelenik meg (457 adattal), pl.:

Kovács dicsekedve mondja a kávéházban:

− Nekem minden hónap végén marad még a fizetésemből!
− Nálam éppen fordítva van – mondja erre Szabó. – Nálam minden fizetésem végén marad még a hónapból…

Gyakori még a Kohn (69), a Grün (38), a Szabó (illetve Szabóék és Szabóné) (35), valamint a Kolompár (8), pl.: 

− Ismeri maga a Kohnt?
− Nem, dehogy!
− És a Grünt?
− Ajjaj, akkor már inkább a Kohnt!

A férfiak nevével kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy a használatuk nagymértékben függ attól, hogy mely csoportra használjuk. Az ún. zsidóviccekben azon családnevek mellett, amelyeket gyakorinak gondolnak a zsidóság körében (pl. Kohn, Grün, Weisz), csak szórványosan jelenik meg a (zsidók körében gyakori vagy annak vélt) utónév, de a cigányokra utalva kifejezetten gyakori a családnév + keresztnév kombináció alkalmazása a viccekben, pl.: 

Két cigányzenész beszélget:
− Hallottad, hogy meghalt az Orsós Zsiga?
− Ne mondd! Aztán miben?
− Hát abban a kék lajbiban…

Az átlagos magyar férfi a viccben Kovács-ként jelenik meg, a felesége Kovácsné, őket Kovácsék-ként emlegetik, de a tipikus magyar férfinak általában nem jelenik meg a keresztneve, csak olyan szituációkban, amelyekben elvárt a teljes, hivatalos névalak használata; pl.

– Maga, ott az utolsó sorban! – szólítja fel a professzor az előadóteremben az egyik hallgatót. – Hány lakosa van a legnagyobb japán szigetnek, és mi a neve?
– Sok – válaszolt a hallgató. – És Kovács Jánosnak hívnak.

Az adataim azt mutatják, a nők leggyakrabban a feleség szerepében jelennek meg a viccekben, ezért rájuk általában asszonynéven utalnak. Velük kapcsolatban a családnév + keresztnév kombinációval akkor találkozunk, ha a helyzet (pl. a következő viccben szereplő igazoltatás) igényli a hivatalos névhasználatot:

Szabálytalan vezetés miatt előállítottak egy nőt. A tiszt felveszi az adatait:
− Neve?
− Kovács Lenke.
− Hány éves?
− 50.
− Foglalkozása?
− Tanárnő.
− Ah, hát maga az, Lenke néni, az általános iskolai tanárnőm?
− Jaj, Pisti, hát meg sem ismerlek. Olyan komoly ember lettél ebben az uniformisban!
Erre Kovács őrmester feláll, kihúzza magát, és szigorúan rászól volt tanárnőjére: 
− Most leül ide, és százszor leírja olvashatóan: Ha a lámpa piros, a kereszteződésen áthaladni tilos!

Vannak idegen keresztnevek köré felépített vicckategóriák is? A Jean-viccek viszonylag népszerűek például. Ezen idegen keresztnevek megjelenése mögött milyen motivációk, okok állhatnak?

Az idegen keresztnevek egy-egy népcsoportra utalva jelennek meg a viccekben. A Jean valóban gyakori, de a viccekben nem is elsősorban francia névviselőre utalva jelenik meg, hanem Arisztid és Tasziló „párjaként”, a buta arisztokrata mellett álló komornyikként. Néhány viccben az arisztokrácia körében tipikus (vagy annak vélt) női nevek is megjelennek, pl.   

– Jean, gyújtsa fel Anasztázia bárókisasszony házát! 
– De miért, uram?
– Háztűznézőbe akarok menni.

Egy hasonló vicctípus az egyes nemzetek körében gyakori nevekre épít. Ezekben az orosz neve Iván, az angolé John, a magyar férfi pedig általában János, vagy ritkábban Pista: 

Iván és Pista Záhony mellett, pont a határnál együtt ásnak, s egyszer csak hatalmas ládát emelnek ki a földből. Felnyitják: tele van kinccsel. Tanakodnak, mi legyen a kincsekkel.
– Tudod, mit? – mondja a szovjet Iván. – Majd testvériesen megosztozunk...
– Egy túrót – feleli Pista. – Fele-fele..!

Vannak olyan keresztnevek, amelyek tipikusan előfordulnak viccekben? Ha igen, vajon miért éppen ezek?

A keresztnevek nagyobb számban és nagyobb változatosságban is jelennek meg, mint a családnevek [utóbbiakról lásd előző cikkünket]. Pl.

Találkozik két régi barát:
– Béla, te meg sem kérdezed, hogy megy sorom?
– Mondd, Jenő, hogy megy sorod?
– Ah, ne is kérdezd…

Korábbi (nyelvjárási korpuszon végzett) vizsgálataim azt az eredményt hozták, hogy a jelentésváltozás a személynevek körében a férfineveket nagyobb számban érinti: több férfinév válik közszóvá a magyar nyelvjárásokban és a szlengben is, mint női név, sőt ezt a tendenciát amerikai angolból és finnből vett példák is alátámasztják. Ugyanezt láthatjuk a viccekben is: háromszor annyi férfinév (különböző változatokban) jelenik meg a viccekben, mint női. Leggyakoribbak ezek közül (zárójelben az előfordulások száma): 

Pistike (108), 
Petike (41), 
Gazsi (38), 
Pisti (30), 
Móricka (27), 
Arisztid(23), 
Peti (16), 
Tasziló (12), 
Döncike (9), 
Béla (6), 
Ábel (6), 
Pista (4).

A korpuszomban a leggyakoribb női név (kislányra vonatkozó jelentéssel) az Évike (17), pl.

Évike egy játék babáért könyörög, de anyja hajthatatlan. Elrángatja kislányát a kirakat elől, és a villamosmegállóba mennek. Ott tovább pityereg a kislány, és amikor látja, hogy nem használ, megszólal:
– Anyu, ha nem veszed meg nekem azt a babát, a villamoson nagyinak foglak szólítani. 

Mindenki hallott már „Arisztid és Tasziló” vicceket, de sokan nem is ismerik máshonnan ezeket a neveket, annyira ritkák. Miért éppen ezek kerültek a viccekbe?

Ezek a nevek manapság valóban ritkák, sőt valójában soha nem is voltak igazán gyakoriak. A 18–19. században az Arisztid, Tasziló, Ubul, Zénó; Adél, Eulália, Kunigunda nevek leginkább az arisztokraták körében voltak divatosak, s emiatt váltak a felsőbb társadalmi rétegekhez való tartozás kifejezésére alkalmassá. Ezek a nevek hamar megjelentek a viccekben, tréfákban is, a 20. század humoristái már kedvtelve használták őket az arisztokrácia nevetségessé tételére, hiszen lélektani tény, hogy ami nem megszokott, ritka vagy különleges, az eleinte nevetséges is.

A kép forrása: Borsszem Jankó 71/24: 5. (1938)

Ezek közül valóban az Arisztid és a Tasziló a legismertebb, pl. az alábbi viccekben is ez szerepel, 

Arisztid felhívja telefonon Taszilót, és amikor a szám jelentkezik, megkérdi:
– 111-111 beszél kérem?
– Nem – feleli Tasziló. – Itt a 11-11-11 beszél.
– Oppardon – mondja Arisztid. Akkor téves, bocsánatot kérek, hogy hiába fárasztottam.
– Nem tesz semmit – feleli udvariasan Tasziló. – Úgyis csengett a telefon.

Arisztokratákat kigúnyoló viccekben szép számmal találunk más, körükben korábban divatos, de egyébként ritka keresztnevet, pl. 

Edömér gróf búslakodik a kaszinóban.
– Na mi a baj? – kérdi tőle Tasziló.
– Tegnap szült a feleségem, de a gyerek nem több másfél kilónál.
– Nem olyan nagy baj az barátom, hiszen az én apám is másfél kilóval született!
– És mondd kérlek, életben maradt az öregúr?

A Móric nem gyakori utónév. Mi motiválja ma mégis, illetve mi motiválhatta annak idején a Móricka név megjelenését a viccekben?

A Mór és a Móric általában nem számít gyakori utónévnek, de a 19. században a zsidók között igen gyakorinak, némely településen a leggyakoribbnak számított, így alkalmassá vált arra, hogy csoportra utaló típusnévi használatban sztereotípiává váljon. Érdekes, hogy a viccekben a felnőtt zsidó férfit ennek ellenére sem ezzel a névvel, hanem családnévvel említik (Kohn, Grün). A Móricka elnevezés (és sosem a Móric!) kimondottan a vásott zsidó kisfiú sztereotip elnevezése lett, pl.

A tanító néni számtanórán megkérdezi Mórická-tól:
– Móricka, ha apukád 40 éves, anyukád meg 35, összesen hány éve élnek?
– 70 – válaszolja Móricka.
– Gondolkozz, Móricka!
– Akkor is 70.
– És miért? – kérdi a tanító néni.
– Mert anyu mindig letagad 5 évet.

A Pistike- és Móricka-viccekben is becézik a szereplőt. Ennek mi lehet az oka?

Az alapnévvel vagy gyakoribb alakváltozattal (pl. István, Pista) idősebbre vagy felnőttre, míg a kicsinyítő képzőttartalmazó alakkal fiatalabbra vagy gyerekre utalunk. Ezt néha a szövegkörnyezet is megerősíti. Például az alábbi viccben Pistike a kisfiú neve, de a szereplő érettségi előtt állva már Pista-ként szerepel:

Pistike, vagyis most már Pista lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egy nappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelemtételekre nem maradt ideje. „Mentsük, ami menthető!” alapon egy tételt azért megtanul, mégpedig a 13-as számút. Ettől rögtön elmúlik a félelme. Másnap, amikor a 8-as számú történelemtételt húzza, egy hirtelen mozdulattal visszadugja a többi közé.
– Nana, fiatalember, mit művel? Hányas tételt húzta?
– A 13-ast, de szörnyen babonás vagyok, ezért ijedtemben visszadobtam.
– Ilyen nincs! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt!
Pista jelesre vizsgázott.

A Pistike- és a Móricka-viccekben a szülőkre utalás is egyértelművé teszi, hogy ezekben gyerekről van szó, pl.:  

Pistike megkérdi a papájától:
− Apuci, van az Istennek felesége?
− Dehogy van, hiszen akkor nem lenne mindenható!

A gyakrabban előforduló nevek mintát nyújtanak a vicc sémájának kialakításához és működtetéshez. Az új neveknek abeemeléséhez a gyakori, sztereotipikussá vált elemek lesznek a mintái, vagyis ezek is becézett alakban jelennek meg: 

− Ejnye, Danika! Hát mi lesz így belőled, ha folyton hazudozol?
− Politikus.

Jancsikára mindig panaszkodnak, akárhányszor érte megy az édesanyja az óvodába. Mivel a szép szó nem használ, anyuka elhatározza, hogy ráijeszt a kisfiára.
− Ha ilyen rossz leszel, elcseréllek egy jó gyerekre!
− Az nem fog menni! – feleli a kisfiú.
− Miért?
− Ki az a hülye, aki jó gyereket ad egy rosszért?

Legközelebb tehát ha egy viccben személynévvel találkozunk, tudhatjuk, hogy az ott megjelenő név többet árul el viselőjéről, mint azt korábban gondolhattuk, s mindemellett árulkodik a névhasználó, a viccet létrehozó közösség szociokulturális vélekedéseiről, sztereotípiáiról. Cikkünket a szerkesztőség kedvenc viccével zárjuk.

A nyelvtantanár kérdezi Mórickát:
- Milyen időben vannak ezek az igék: én fázom, te fázol, ő fázik.
Móricka felel:
- Hideg időben.

Szerző: Péteri Julianna

Folytatjuk a japán utónevekről szóló cikksorozatunkat, melynek előző része itt olvasható.

Különös névadás – DQN név, kirakira név

Az utóbbi 30 évben erőteljes változás történt a japán névadási szokásokban. A jellegzetes végződések aránya a népszerű nevekben is csökkent, háttérbe szorult a szigorú társadalmi elvárásokat közvetítő nevek adása, és nyugati hangzású nevek kerültek be a névállományba, gyakoribbá váltak az uniszex nevek, valamint megjelentek az úgynevezett DQN (dokjun ’buta’) és kirakira (キラキラ ’ragyogó, fénylő’) nevek (ezekről lentebb még lesz szó). 

Az új nevek esetében előfordul, hogy valamelyik kandzsi olvasata nem része a névnek: például a 輝空 Szora név esetében az első kandzsit nem ejtjük ki , csak a másodikat (空 szora ’égbolt’). A név kiejtése teljesen független is lehet a szóba jövő olvasatoktól: például a 聖颯 Sirjú esetében sem a 聖 (szei, só ’szent’), sem a 颯 (szacu, szó ’gyors’) olvasatai nem utalnak a név olvasatára, inkább asszociatív jellegűek. Ez sokszor problémához vezethet: az adott személyt nem ismerők rosszul ejtik ki vagy rosszul írják le a nevét, a ritka írásjegy-kombinációkat pedig nehezen jegyzik meg.

DQN neveknek manapság azokat az utóneveket tekintik, amelyek szembehelyezkednek a társadalmi elvárásokkal  különleges írásmódjuk és hangzásuk miatt. A japán társadalom elítéli az ilyen neveket, mivel arra utalnak, hogy a szülő nem józan ítélőképességgel választott nevet a gyermekének. A dqname.jp oldalon, amelyen ilyen típusú neveket gyűjtenek össze, az egyik legtöbb megjegyzést a キック今日中 (Kikkukjódzsú ’mai rúgás’) név kapta. A megjegyzést írók kritizálták a név hosszúságát, a jelentés tisztázatlanságát (a キック kikku az angol kick szó japános ejtése), valamint megkérdőjelezték a névszerűségét.

A kirakira (‘ragyogó’) nevek hasonlítanak a DQN nevekre szokatlan írásmódjukkal és olvasatukkal, azonban ezek pozitív értelemben is lehetnek különlegesek. A szülők azzal a céllal választhatnak ilyen nevet, hogy a megszokottól eltérő, ragyogó hatást érjenek el vele. A társadalom azonban ezeket a neveket is erősen kritizálja, mivel többségüknek nincs egyértelmű olvasata, és gyakran létezik olyan, azonos hangalakú kifejezés, amely túlságosan gyakori vagy sértő szó, esetleg valamely kitalált karakter neve.

A Recstu Inc. kifejezetten a kirakira nevekhez készített egy mobiltelefonos alkalmazást, amelyben a játékosok tesztelhetik saját tudásukat. A könnyebb szinten a kandzsival megadott nevek helyes olvasatát kell kiválasztani két lehetőség közül, a nehezebb szinten a játékos saját maga gépeli be a helyesnek vélt olvasatot. A gyorsan és helyesen megadott válaszokkal pontokat lehet gyűjteni, az alkalmazást letöltők így egymással is versenyeznek.

A kirakira és a DQN nevet viselőknek is nagy az esélyük, hogy iskolai vagy munkahelyi előítéletek, sőt akár diszkrimináció áldozatai lesznek. A névviselők között azonban vannak olyanok, akik tudnak azonosulni a nevükkel, értékelik a szüleik ötletét, és a nevük védelmére kelnek. A másik lehetőség a névváltoztatás, amely Japánban csak indokolt esetben, bírósági jóváhagyással kérvényezhető.

A japánok nagy része nem tekinti elsődleges szempontnak az utónevek írásmódját, sokkal inkább a hangzás, a könnyen kiejthetőség a cél. Érthető is, hiszen csak a Meidzsi-restaurációt követően vált kötelezővé minden lakos nevének feljegyzése, korábban inkább csak szóban használták a neveket. Az olvashatóság érdekében a hivatalos iratokon mindig feltüntetik kanával a nevek olvasatát, így fontos ügyekben nem tévesztik el az adott nevet. Ahhoz pedig közvetlenebb társalgás esetén hozzászoktak már a japánok, hogy eltéveszthetik a nevük olvasatát. 

Annak ellenére tehát, hogy a nevek írásmódja nem tekinthető elsődleges szempontnak, a DQN és kirakira nevek esetében, mint láttuk, mégis sok kritikát kap ez a szempont is.

Felhasznált irodalom

A DQN nevek honlapja

Mori-Kolbe, Noriko 2020. Child Naming Practice and Changing Trends in Modern Japan. The Coastal Review: An Online Peer-reviewed Journal 11/1: Article 2.

Unser-Schutz, Giancarla 2015. ’Don’t call my name kirakira!’: On the evaluation and discourse surrunding recent Japanese names. The International Association for Japanese Studies Newsletter 11: 42–57.

Unser-Schutz, Giancarla 2016. Naming names. Talking about new Japanese naming practices. Electronic Journal of Contemporary Japanese Studies 16/3: Article 9.

Szómagyarázó

A társadalom nagy többségét érintő névtani témák közül az egyik legnépszerűbb az utónévválasztás kérdése. Ki ne gondolkodott volna már el azon, milyen nevet adna a gyermekének, vagy egy újszülöttel kapcsolatos első érdeklődésnél ki hagyná el a Na és mi lett a neve? kérdést? A leendő szülők kreativitásának tulajdonképpen csak a törvényi szabályozás szabhat határt. Így az utónevek anyakönyvezését szinte alig szabályozó USA-ban az utóbbi bő másfél évtizedben eljutottak a Gwyneth Paltrow által választott Apple (magyarul ’alma’) névtől Elon Musk X Æ A-Xii „kód”-jáig.

Magyarországon az anyakönyvezhető keresztnevek állománya napjainkban szabályozottan bővíthető. Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény alapján, ha a szülők olyan nevet választanak gyermeküknek, amely nem szerepel az utónévjegyzékben, kérelmezhetik a név bejegyzését. Ekkor a Nyelvtudományi Kutatóközpontban működő Utónévbizottság a Miniszterelnökség megkeresésére harminc napon belül nyilatkozik a kért név anyakönyvezhetőségéről. A bejegyzésre javasolt nevek ezután felkerülnek az utónévjegyzékbe, amelyet havonta frissítenek a Nyelvtudományi Kutatóközpont honlapján, külön listába szedve a férfi és a női neveket (http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/index.html).

Ugyanitt azt is megtalálhatják a szülők, hogy milyen jogszabályokat, illetve alapelveket vesz figyelembe a bizottság a szakvélemények elkészítéséhez. Ezt a néhány elvet érdemes mindenkinek végigböngésznie, aki új nevet szeretne elfogadtatni. Magyarországon a törvény szerint például mindenki csak a nemének megfelelő utónevet viselhet, emellett az idegen eredetű neveket csak a magyar helyesírásnak megfelelően lehet bejegyeztetni.  A bizottság által megfogalmazott alapelvek között szerepel továbbá, hogy nem javasolják a helynévi és családnévi eredetű nevek bejegyzését – hacsak nem bizonyítható, hogy a középkorban használatosak voltak utónévként. A művész- és márkanévi eredetű nevek szintén nem számíthatnak pozitív fogadtatásra, hiszen védeni kell viselőik egyediséghez való jogát.

De vajon mi alapján születtek ezek az alapelvek, hogyan zajlik a kérelmezés folyamata? Erről beszélgetünk a következőkben Raátz Judittal, az Utónévbizottság egyik tagjával.

Raátz Judit, az Utónévbizottság tagja

Kihez kell fordulnunk, ha olyan nevet szeretnénk, amely nem szerepel a hivatalos utónévlistában? Hogyan zajlik ennek a folyamata?

Amikor a szülő vagy akár valaki saját magának olyan nevet választ, amely nem szerepel az adható nevek között, akkor egy kérvényt kell online benyújtania a Miniszterelnökség Hatósági Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárához. A hivataltól megkapjuk a kérelmet, és az Utónévbizottság elkészíti a név bejegyezhetőségéről a szakvéleményt. Ezt visszaküldjük a Miniszterelnökségre, ahonnan a kérelmező megkapja a hivatalos állásfoglalást.

Havonta kb. hány kérelem érkezik, és ebből átlagosan hány nevet támogat a bizottság?

Ez nagyon változó, de a pandémia kezdete óta megsokszorozódott a kérelmek száma. Havonta 50-60 kérelmet kapunk. Ennek a 10-20%-a lesz végül anyakönyvezhető.

Mi a célja annak, hogy a magyar helyesírás szerint kell bejegyezni az utóneveket? 

Ez egy jogszabály, amelyet a törvénykezés hozott. Feltehetően az a célja, hogy egyértelmű legyen a név kiejtése. De ilyen szabály több országban is létezik. 

Milyen érvek és szempontok alapján alkotta meg az Utónévbizottság a jelenleg alkalmazott, a törvény által nem szabályozott kérdésekre vonatkozó alapelveket? 

Az alapelvek megalkotását több éves tapasztalat, illetve a visszatérő kérdések hívták életre. Megalkotásuk hosszú folyamat és széles körű egyeztetés eredménye volt. Az elkészült változatot több névtanosnak, valamint más területen dolgozó, kutató kollégának elküldtük, egyeztettünk, megfogadtuk a javaslataikat. Az alapelvek nem kőbe vésett szabályok, szoktuk őket frissíteni, bővíteni is, ahogy a gyakorlatban felmerülő problémák megkívánják. 

Amikor megalkották az alapelveket, inkább szigorúnak vagy jellemzőbben megengedőnek érezték őket? Más országokhoz viszonyítva nálunk mennyire szigorú a szabályozás?

Azt, hogy az alapelvek szigorúak vagy nem, nehéz megmondani. Inkább támpontként szolgálnak a névválasztóknak és az Utónévbizottságnak is. A névadás a legtöbb európai országban enyhébben szabályozott, de valamilyen mértékben mindenütt vannak megkötések. Több országban a legfőbb szabály, hogy a gyerekre nézve hátrányos nevet nem lehet bejegyezni. Ilyen például a német, a holland, a francia szabályozás. De például Portugáliában már a név helyesírására is figyelni kell, vagy a finneknél a lányok csak női, a fiúk csak férfinevet kaphatnak. A hollandoknál, ha az anyakönyvvezető valamiért elutasítja a nevet, és a szülők nem tudnak egy új nevet mondani, a hivatalnok ad a gyereknek nevet. 

Mit tud tenni a bizottság, ha nem ismeri az adott nevet? Hogyan járnak utána az eredetének, jelentésének, létezésének?

Sok nevet nem ismerünk, de rengeteg utónévkönyvvel rendelkezünk, még arab és japán neveket tartalmazó névkönyvünk is van. Az interneten is vannak már megbízható oldalak. De sok esetben kérünk idegennyelv-szakos kollégáktól segítséget, illetve van, hogy egy-egy ország nagykövetségét, névtannal foglalkozó kollégáit keressük meg.

Milyen gyakran találkoznak olyan kérelemmel, amely komoly fejtörést, hosszabb kutatómunkát igényel? Elegendő a törvény által biztosított 30 nap a szakvélemény elkészítésére?

Ritkán vannak ilyen kérelmek, de általában a 30 nap azért elég szokott lenni.

A beérkezett kérvények alapján elmondható-e, hogy a szülők alapvetően tisztában vannak azzal, mely nevek támogathatók? Általában tudják megfelelően indokolni a kérésüket? 

A szülők sok esetben érzelmi alapon választanak. Valahol hallották a nevet, néha nem is írják le jól, vagy éppen már átírják a szerintük megfelelő magyar kiejtéssel. Ez megnehezíti a dolgunkat, mert ilyenkor ki kell azt is találni, mi lehet az eredeti alak. Alapjában a nevet kezdjük vizsgálni, minden adatot összegyűjtünk róla. A szülők információit megnézzük, de nem azokat tekintjük kiindulópontnak. Sokszor téves, hibás eredetet, jelentést írnak le. Mindenképpen a saját kutatásainkra támaszkodunk. Az csak jó, ha azok eredménye megegyezik a szülők által leírtakkal. 

Érdekes módon a jogszabályok és a körültekintően megfogalmazott alapelvek ellenére a mindennapokban néha mégis úgy érezzük, hogy szinte minden kérelmezett utónevet engedélyeznek. Bár ez a megállapítás távol áll a valóságtól, a magyar utónévanyag folyamatosan bővül, színesedik a névkérelmezők lelkesedésének köszönhetően. Talán nem véletlen, hogy az elfogadott utónevek mellett kiemelt érdeklődés övezi azokat a neveket is, amelyek mégis fennakadtak az Utónévbizottság rostáján.

Ha olyan nevet kérnek a szülők, amely külföldön mindkét nemnek adható (pl. valamely országban férfiaknak, egy vagy több másikban pedig nőknek, esetleg valahol mindkét nemnek), akkor egyáltalán nem javasolhatják a bejegyzését?

Az uniszex neveket egyáltalán nem javasoljuk.

Ha egy magyar és egy külföldi állampolgár házasságából külföldön született gyermek olyan nevet kap, amely még nem szerepel a magyar névanyagban, de külföldön anyakönyvezik, akkor ez a név bekerül az itthon anyakönyvezhető nevek közé? 

Nem, mert a gyereknek, ha itthon is kap anyakönyvet, abba automatikusan a külföldön kapott névalakja kerül be. Az ettől való eltérést külön kell kérelmezni: akkor a nevet honosítják. Például ha Amerikában egy kisfiú a Christophernevet kapja, és itthon Kristóf szeretne lenni (vagy a szülei így szeretnék nevezni), akkor ezt külön kérni kell.

2004 óta a nemzetiségek számára az anyakönyvezhető magyar utónevek listája mellett a saját országos önkormányzatuk által kidolgozott nemzetiségi utónévlista is rendelkezésre áll, ők tehát erről is választhatnak nevet. Mi a teendőjük a magukat nemzetiséghez tartozónak vallóknak, ha az általuk kinézett név ezen a listán sem szerepel? 

Rájuk ugyanaz vár, csak éppen az adott önkormányzatnál kell kérelmezniük a nevet. 

Ha egy nevet nem javasol az Utónévbizottság, milyen részletes szokott lenni az indoklás? Lehet ez ellen fellebbezni, esetleg be lehet adni újra a kérelmet újabb érvekkel?

Az indoklás hossza változó. Ha valaki egy nevet idegen helyesírással akar anyakönyveztetni, akkor rövid az indoklás, hiszen elég a jogszabályra és a megfelelő helyesírási szabálypontra hivatkozni. Azonban ha a név több dolog miatt kerül elutasításra, akkor az indoklás is hosszabb. Ha a szülő a kérelem benyújtásakor sok érvet sorol föl, akkor ezekre is kell reagálnunk. Hivatalosan nincs lehetőség fellebbezésre, mégis többször élnek ezzel a kérelmezők. Néha éppen mi kérünk még adatokat a névről, és akkor ez természetes. 

Az utóbbi években érkező kérelmek alapján milyen trendek figyelhetők meg, milyen típusú neveket kérelmeznek nagyobb számban?

Szinte azt lehet mondani, hogy nagyon sokfélét. Nehéz megfogalmazni a trendet. A trend a sokszínűség, sokféleség. A kérelmezők nagy százaléka külföldön használt nevet szeretne bejegyeztetni. Közülük jellemzőek az olyan nevek, amelyek már anyakönyvezhetők, de csak a magyar helyesírásnak megfelelően. A szülők ehelyett az idegen írásmódot szeretnék használni. Ilyen például a Fanny, Monika, Zaya, Wanda, Jasmin, Dorothy, Jennifer, Antony, Theo vagy a Lukas. Mivel nálunk jogszabály mondja ki, hogy csak a magyar kiejtést követő helyesírással lehet nevet magyar állampolgárnak bejegyezni, a felsorolt alakok nem anyakönyvezhetők. Gyakori az úgynevezett uniszex nevek kérelmezése is, hiába a jogszabály; pl. Lee, Nermin, Éden. Nagyon divatosak a becéző névalakok is, pl. Ilcsi, Otti, Beni, Mazsi, Pannika, Béci, Lonka, Inci (Ilona) stb. A kérelmekben igen gyakori az idegen nyelvekből eredő nevek felbukkanása is. Néhány elfogadott női név: Szezen (török); Ganka (szláv); Altea, Elefteria (görög); Nabila (arab); Héli (angol). Férfinevek: Demir, Berker (török); Berente (szláv); Lex, Szkott (angol); Oszama, Latif, Farisz, Fadi (arab); Kálvinó (latin). 

Megdöbbentő volt, hogy egy szülőpár a kislányának a járványra hivatkozva a Pandémiá-t szerette volna adni. De szintén kislányt szerettek volna Csiribi, Adi, Gömbi, Agapé, Tündérmese, Pancsi névre anyakönyveztetni, fiúknak pedig a Bödön, Kovi, Zerge, Zsülkó, Zozo, Türkiz, Püri nevet választani. 

Szakmailag vagy éppen személyesen mekkora felelősséget jelent a bizottságban dolgozni, és arról hozni döntést, hogy egy gyermek milyen nevek kaphat vagy nem kaphat?

Igen nagy felelősség és nehéz munka. Nehéz, mert sok türelem, kitartás kell hozzá. Néha a döbbenetből föl kell ocsúdni. Mindig fegyelmezetten kell dönteni, nem lehet az érzelmek mentén meghozni egy döntést. Sokszor sajnálom a leendő névviselőket. Ugyanakkor nagyon szép és izgalmas munka is ez, amely sok örömet is ad. Rengeteg szülő, aki megkapja a nevet, kedvességből a kisbaba megszületésekor fotót küld az első névviselőről. Az is előfordul, hogy aztán később is kapok egy-egy fotót a már növekvő babáról néhány kedves sorral.

Ilyen tehát egy új név elfogadtatásának a története a másik oldalról. Rengeteg munka, szakmai tapasztalat, tudás áll mögötte. A névadási kérelem benyújtásánál érdemes tehát az ezzel kapcsolatos jogszabályokat ismerni, emellett a születendő gyermek érdekét nézni, és átgondolni, hogy nem származhat-e hátránya a neve miatt, nem lehet-e gúnyolódás tárgya.

Szerző: Péteri Julianna

Folytatjuk a japán utónevekről szóló cikksorozatunkat, melynek előző része itt olvasható.

Hogyan változik Japánban a névdivat? 

A Meidzsi Jaszuda Életbiztosítási Vállalat (Meidzsi Jaszuda Szeimei Hoken Szógo Kaisa) 1912 óta nyilvántartja az ügyfelei családjában született gyermekek utónevét, és évenként közzéteszi a listát a személyes adatok feltüntetése nélkül. Ez az adatbázis ugyan nem fedi le a teljes japán lakosságot, de átfogó képet ad a névadási szokásokról, így a japán névtani kutatások alapjául szolgálhat.

Bár vannak inkább női és inkább férfinevek a japán nyelvben, nem kizárt, hogy egy név mindkét nemnél előfordul. Különböző kandzsival írva a Dzsun lehet női (純 ’ártatlanság’) vagy férfinév (潤 ’nedvesség, kedvesség’), míg a 智 olvasata férfi- (Szatosi, Szatoru stb.) és női névként (Csie, Szato, Tomo stb.) eltérő.

Férfinevek

A férfinevek esetében befolyásoló tényező lehet például az aktuális politikai helyzet. Japánban kétfajta időszámítás létezik: az egyik a nyugati, a másik a japán. A japán időszámítást az uralkodó regnálása alapján állapítják meg, amely külön nevet is kap. Így Josihito (ur. 1912–1926) uralkodása a Taisó-kor, Hirohitóé (ur. 1926–1989) a Sóva-kor, Akihitóé (ur. 1989–2019) a Heiszei-kor, Naruhitóé (ur. 2019-től) a Reiva-kor. Leginkább a Taisó- és Sóva-korban tapasztalható a korszaknév befolyása. A Taisó-korban (大正 taisó ’nagy igazságosság’) a 10 legnépszerűbb férfinév között több is előfordult, amely tartalmazta a 正 ‘igaz’ kandzsit (正一 Sóicsi ’igaz + első fiú’; 正二 Sódzsi ’igaz + második fiú’; 正三 Sózó ’igaz + harmadik fiú’; 正雄, 正夫, 正男 Maszao ’igaz + férfi/férj’; 正 Tadasi ’igaz’). A második világháború alatt a 勝 (Maszaru ’győzelem’) és az 勇 (Iszamu ’bátorság’) voltak a leggyakrabban adott nevek, majd a vesztes háború után egyre inkább a 誠 (Makoto ’hűség’) vált népszerűvé. A Sóva-korban (昭和 sóva ’tiszta, fényes + béke, nyugalom’), az 1920-as és 1940-es évek végén a 和夫 (Kazuo ’béke, nyugalom + férfi/férj’), az 1950-es években a 和彦 (Kazuhiko ’béke, nyugalom + fiú’), az 1980-as években a 和也 (Kazuja ’béke, nyugalom + [nyomatékosítás]’) gyakran adott nevek tartalmazták a kor második kandzsiját.

A japán utónevek nem szerinti meghatározását nemcsak a kandzsi jelentése, hanem jellegzetes végződések is segítik. A férfinevek esetében az 1950-es évekig gyakori volt az 夫, 男, 雄 (-o ’férj/férfi’) végződés, mint az látható a 義雄 (Josio ’logikus férfi’), 秀雄 (Hideo ’kiváló férfi’), 辰男 (Tacuo ’férfi sárkány’), 和夫 (Kazuo ’békés férfi’) nevekben. A 樹 (-ki ’fa’) végződés az 1970-es években volt népszerű, példa erre a 直樹 (Naoki ’egyenes fa’) és 秀樹 (Hideki ’kiváló fa’) gyakori előfordulása. 

Higashino Keigo japán regényíró neve kandzsival (bal oldalon) és latin betűkkel

Az 1980-as években sok fiú neve 也 (-ja [nyomatékosítás]) vagy 輔, 介 (-szuke ’segítség’) kandzsira végződött: divatos név volt a 和也 (Kazuja ’béke, nyugalom + [nyomatékosítás]’), 拓也 (Takuja ’nyílt + [nyomatékosítás]’), 達也 (Tacuja ’nyitott, támogató + [nyomatékosítás]’); 大輔, 大介 (Daiszuke ’nagy segítség’). 

1990 és 1997 között a 翔太 (Sóta ’szárnyal + vastag, nagy’) volt a legnépszerűbb férfinév. További 太, 大 (-ta/tai/dai ’vastag, nagy’) kandzsira végződő nevek még a 健太 (Kenta ’egészséges, erős + vastag, nagy’), 亮太 (Rjóta ’tiszta + vastag, nagy’), 雄大 (Júdai, Júta ’nagy férfi’). 

A 2000-es és 2010-es években a leggyakoribb végződések a 人, 斗, 翔 (-to ’ember/régi űrmérték/szárnyal’) kandzsik egyikéből kerültek ki. A 海斗 (Kaito ’tenger, óceán + régi űrmérték’) és 優斗 (Júto ’kiváló + régi űrmérték’) inkább a 2000-es években volt divatos, míg a 悠人 (Júto, Haruto ’állandóság + ember’) inkább a 2010-es években, a 大翔 (Hiroto, Haruto, Daito, Jamato ’nagy + szárnyal’) pedig majdnem 20 éve a leggyakoribb nevek között vannak.

Manapság már nem jellemző, de korábban egy családban a fiúk születési sorrendjét a nevükben szereplő szám is jelezhette: 浩一 Kóicsi ’sikeres + első’; 昭二 Akidzsi, Sódzsi ’tiszta, fényes + második’; 三郎 Szaburó ’harmadik fiú’. Ennek eltűnése, visszaszorulása elsősorban a születési ráta drasztikus csökkenése miatt történt, sok család csak egy gyermeket vállal.

Női nevek

A női neveket a 20. század elején még inkább hiraganával vagy katakanával jegyezték le. Egyrészt azért, mert a nők kevésbé voltak iskolázottak, és kevesebb kandzsit ismertek. Másrészt a hiraganát kezdettől fogva nőies írásnak tartották: a középkorban ugyanis a nők számára alakult ki ez a kínai írásjegyekhez képest egyszerűbb írásrendszer. Ezért ha ritkábban is, de még a 2000-es és 2010-es években is előfordultak a leggyakoribb nevek között hiraganával írottak (さくら Szakura ’cseresznye’; ひなた Hinata ’napos hely’). 1920-ig még szerepel a 10 legnépszerűbb név között katakanával írott (pl. ハル Haru ’tavasz’; ハナ Hana ’virág’; ヨシ Josi ’jó’), utána azonban nem találkozhatunk ezekkel. A női nevek gyakran fejeznek ki olyan tulajdonságokat, amelyek a japán kultúrában elvártak a nőktől, ezért gyakoriak a bölcsességgel, kedvességgel, csendességgel, tisztasággal, őszinteséggel kapcsolatos nevek.

A női nevek jellegzetes végződése, a 子 (-ko ’gyermek’) egészen 1985-ig a legnépszerűbb volt (貞子 Szadako ’tiszta gyermek’; 和子 Kazuko ’békés gyermek’; 恵子 Keiko ’áldott gyermek’; 智子 Tomoko ’bölcs gyermek’), jóllehet a Meidzsi-restauráció előtt -ko végződésű nevet csak nemesi származású nők viselhettek. (Egyes feltevések szerint a 子 kandzsi tekintélye Konfuciusz (孔子) tiszteletére utalhatott.) 

Az 1950-es évektől aztán fokozatosan növekedett a 美 (-mi ’szépség’) népszerűsége, de az előző kandzsival ellentétben ezt nem csak végződésként használták (美香 Mika ’szépség + illat’; 美紀 Miki ’szépség + történet, krónika’; 久美子 Kumiko ’örökké szép gyermek’). Bár nem érte el azt a népszerűségi szintet, mint korábban a -ko, egészen a 2000-es évekig volt -mi-re végződő az újszülötteknek adott leggyakoribb nevek között (愛美 Aimi, Azumi, Ami stb. ’szeretet, szerelem + szépség’). 

Az 1990-es években és a 2000-es évek első felében a jellegzetes végződés a 花/香 (-ka ’virág/illat’); például megjelent az 明日香 (Aszuka ’holnap + illat’), 彩香 (Ajaka ’festék + illat’), 彩花 (Ajaka, Icsika, Iroka, Szajaka ’festék + virág’), 優花 (Júka, Juka ’kedvesség + virág’) nevekben. 

A 2000-es évek második felében és a 2010-es években az eredeti jelentéstől jobban elvonatkoztatva, inkább a hangértékre koncentrálva sok újszülött nevében megjelent a 奈, 菜(-na ’gyümölcsfa/zöldség’) végződés. A nevek olvasata is többféle lehet a korábbiakhoz képest, amint az a 優奈 (Haruna, Masana, Juina, Júna, Juna ’kedvesség + gyümölcsfa’); 陽菜 (Akina, Hana, Haruna, Hina, Júna, Jóna, Jona, Runa ’nap, fény + zöldség’); 結菜 (Muszuna, Muna, Juina, Juna, Júna ’kötés + zöldség’) nevek esetében is tapasztalható.

Cikkünk folytatása itt olvasható!

Felhasznált irodalom

A Meidzsi Jaszuda Szeimei honlapja

Mori-Kolbe, Noriko 2020. Child Naming Practice and Changing Trends in Modern Japan. The Coastal Review: An Online Peer-reviewed Journal 11/1: Article 2.

Szómagyarázó

Szerző: Péteri Julianna

A nyelvi és kulturális különbségek miatt a japán személynevek jelentősen különböznek a nyugati nevektől. Az alábbi folytatásos cikk azt mutatja be, hogy milyen hagyományos névadási szokások vannak Japánban, és az elmúlt 30 évben hogyan vett új irányt az újszülöttek elnevezése.

Előzmények

A névadási szokások szempontjából nagy változást jelentett a Meidzsi-restauráció (1868), megkezdődött a japán állam nyugati mintákat követő modernizálása. A kormányzat mindenkitől megkövetelte, hogy bejegyeztessen egy vezeték- és egy utónevet. Korábban a különböző társadalmi rétegekben nagyon eltérő volt a névadási gyakorlat. A felsőbb osztálybeli férfiak felnőtté válásukkor ünnepség keretében új nevet kaptak, valamint a tanulmányokat folytató vagy írói, művészi pályára lépő előkelők is újabb nevekkel gazdagodtak. Ezzel szemben egy egyszerű földműves egész életében ugyanazt a nevet használta, amelyet születésekor kapott. Ezért a restauráció óta beszélhetünk egységes névhasználatról: az előkelő származásúaknak le kellett mondaniuk a többi nevükről. Példa erre a restauráció egyik vezéralakja, Szaigó Kicsinoszuke Takamori (1828–1877), aki ettől kezdve csak Szaigó Takamori volt, míg a földműveseknek, akiknek csak egy nevük volt, választaniuk kellett egy vezetéknevet.

A japán írásrendszerről röviden

A japán személynevek megismeréséhez ismernünk kell a japán írásrendszert, amely három részből tevődik össze:

• kandzsi
• hiragana
• katakana

A kandzsik a kínaiból átvett írásjegyek, amelyek nem hangokat, hanem szavakat jelölnek, és több olvasatuk is lehet (kínai és japán olvasat). Például a 白 (’fehér’) kiejtése szövegkörnyezettől függően lehet haku és bjaku (kínai olvasatok) vagy siro(i) és sira (japán olvasatok). A kandzsit kiegészítik még a hiragana (ひらがな) és a katakana (カタカナ) írásjegyek, amelyek szótagokat jelölnek. E két szótagírást összefoglaló néven kanának nevezzük. Mindkét rendszer ugyanazokat a szótagokat jelöli, de a funkciójuk eltérő. A hiragana használható mindenfajta japán szó írására, ezt tanulják meg először a kisgyermekek is írni-olvasni. Katakanával főként idegen (nem kínai vagy koreai) szavakat, kifejezéseket, külföldi neveket jegyeznek le.

Névkitűzők hiraganával. A felső sor nevei balról jobbra: Szajaka, Szajuri, Szajo, Sige, Sizu, Sinobu, Siho, Sú, Sun, Dzsun

A névadás jogi háttere

A családnyilvántartási törvény (koszeki-hó) értelmében (1948) a család minden újszülöttet köteles felvenni a családjegyzékbe egy vezeték- és egy utónévvel. Az utónévvel kapcsolatban nincsenek szigorú megkötések, nem egy előre meghatározott névlistából választanak nevet a szülők, mint például Magyarországon. A törvény meghatározza az utónevekhez használható kandzsik számát. Összesen 2999 kandzsi közül lehet választani, ezek közül 863 írásjegyet kifejezetten a személynevek írására tartanak fenn, 2136-ot pedig gyakran használnak más szavak lejegyzésére is. Az egy névhez használható kandzsik száma nincs meghatározva, de a leggyakoribbak az egy vagy két írásjegyből álló nevek. A kandzsi mellett hiraganával és katakanával is bejegyezhető az utónév.

    Ritkán, de előfordulhat, hogy a jogügyi hivatal nem hagy jóvá olyan utónevet bejegyzésre, amely eleget tesz a törvényben meghatározottaknak. Híres példa erre egy 1993-as eset, amikor egy pár a fiuknak az Akuma (悪魔 ’ördög’) nevet szerette volna adni, ezt azonban elutasították. Az eset nagy nyilvánosságot kapott, a közvélemény egy része elítélte a szülők névválasztását, mások semmi kifogásolhatót nem találtak benne. Hosszas tárgyalásokat követően a szülők beleegyeztek a névváltoztatásba, és az 亜駆 (Aku ’következő + futás’) nevet jegyeztették be gyermeküknek. Bár más írásjegyekkel, de végül hasonló hangzású nevet kapott a gyermek, mint amelyet eredetileg adni szerettek volna neki.

Mi befolyásolja a szülőket a gyermek nevének kiválasztásában, ha az utónevek száma ilyen kevéssé szabályozott?

Először is az a fontos nekik, hogy mit jelent az adott kandzsi, hány vonásból áll, és összhangban van-e a vezetéknévvel. Általában először a hangsort döntik el a szülők, és csak utána választanak hozzá írásmódot (kandzsi, hiragana vagy katakana). A Keiko névnek például 116-féle írásmódja létezik (恵子, 啓子, 圭子 stb.). Akadnak azonban olyanok is, akik először kiválasztják a kandzsi(ka)t, majd kitalálnak hozzá(juk) egy kiejtést. A 大翔 olvasata így lehet Óga, Szonata, Hiroto, Haruto, Taisó, Taito, Daito, Jamato stb. (14 olvasat). A szülők a gyermek nevével kifejezhetik, hogy milyen jövőt, jó tulajdonságokat kívánnak neki (哲也 Tecuja ’okos’, 幸子 Szacsiko ’boldog gyermek’). A kandzsi vonásainak száma és a jó hangzás mellett nagy szerepet játszik a könnyű kiejthetőség , amely segíti a gyermeket, hogy könnyen beilleszkedjen a társadalomba.

Cikkünk folytatása itt olvasható!

Felhasznált irodalom

Komori, Yuri 2002. Trends in Japanese First Names in the Twentieth Century: A Comparative Study. International Christian University Publications 3-A: Asian Cultural Studies 28: 67–82.

Mori-Kolbe, Noriko 2020. Child Naming Practice and Changing Trends in Modern Japan. The Coastal Review: An Online Peer-reviewed Journal 11/1: Article 2. 

Watanabe, Noriko 2007. Politics of Japanese Naming Practice: Language Policy and Character Use. Current Issues in Language Planning. 8/3: 344–364.

A kép forrása

Szerző: Hauber Kitti

A névföldrajz térbeliség alapján, általában térképpel való szemléltetés segítségével tesz nyelvészeti és névtani vonatkozású megállapításokat. A névföldrajzi vizsgálatok a nyelv három fő dimenziója közül a térbeliségre helyeznek nagyobb hangsúlyt, az idő és a társadalom szempontját pedig ennek alapjáról közelítik meg mind szinkrón (azaz egy bizonyos időszakra vonatkozó), mind diakrón (azaz történeti) tekintetben.

A magyar és nemzetközi névtudományban a 20. század közepén kerültek hangsúlyozottan előtérbe a tulajdonnevek térbeli vonatkozásai, bár a nyelvjárási vizsgálatokba már jóval korábban is bele-belevegyült mintegy érdekességképp a becenevek, ragadványnevek vagy helynevek gyűjtése. Az egy-egy adott területhez köthető tulajdonnevek ugyanis többnyire magukon viselik a terület nyelvváltozatának legfőbb hangtani, ritkábban alaktani jellemzőit, így nemcsak hogy leírhatók a nyelvföldrajz eszközeivel, hanem adatokkal, információkkal is szolgálhatnak számára, és akár új megvilágításba is helyezhetnek korábbi elképzeléseket, megerősíthetnek vagy cáfolhatnak elméleteket. Emellett a tulajdonnevek elválaszthatatlanok használóiktól, így rendkívül szoros kölcsönhatásban állnak a nyelven kívüli kultúrával és annak változásával  – ez pedig sokszor kiváltó oka és mozgatója lehet nyelvi változásoknak, kialakuló jellegzetességeknek.

Annak, hogy a névföldrajzi kutatások a 20. század utolsó évtizedeiben lendültek fel igazán, főként az volt az oka, hogy a technikai feltételek adottá váltak a nagy mennyiségű adattal számoló reprezentatív korpuszok kezelésére, elektronikusan tárolt adatbázisok építésére, kódolt adatok lekérdezésére és azoknak térben való megjelenítésére, statisztikák generálására.

De lássunk néhány példát: milyen információkkal szolgálhat nekünk egy online történeti családnévatlasz?

A Kárpát-medence intenzív nyelvi kapcsolatairól  vall például a Gerencsér családnév, amely a 18. század elején kizárólag a Dunántúl déli részén fordult elő. A név alapjául szolgáló, ’fazekas’ jelentésű gerencsér foglalkozásnév szláv, valószínűleg szlovén (< *gьrnьčarь) jövevényszó. Ezt erősíti meg a családnévnek a délnyugati határsávban való legnagyobb mértékű előfordulása, hiszen a magyarság itt érintkezett a szlovén (vend) népességgel.

1. ábra: A Gerencsér családnév földrajzi elterjedtsége 1713–1715-ben

A Fazekas családnévnek a jóval kisebb arányú dunántúli előfordulása pedig azt mutatja, hogy a terület nyelvjárásaiban már a családneveink kialakulásának kezdetén (a 14–15. században)  is a gerencsér tájszó szolgált a fazekasmesterség megnevezésére.

2. ábra: A Fazekas családnév földrajzi elterjedtsége 1713–1715-ben 

A Fazekas családnév ugyanakkor csaknem a teljes magyar nyelvterületen megtalálható. Ez alól csak Erdély kivétel, ahol a családnév Fazakas alakban jelenik meg. Nem véletlenül, hiszen a fazakas jellegzetes erdélyi tájszó, így nem meglepő az sem, hogy a vele közvetlenül érintkező területeken is megjelenik a családnév.

3. ábra: A Fazakas családnév földrajzi elterjedtsége 1713–1715-ben

Természetesen a névföldrajzi vizsgálatok nemcsak a nyelvi kontaktusok vagy a nyelvjárások szempontjából szolgálhatnak információkkal. Manapság is közhelynek számít, hogy a Kis(s) családnév (különböző alakváltozataiban) az egyik leggyakoribb családnév a magyar nyelvterületen. Olyan személy kapta ezt a nevet, akit kis termete vagy fiatal életkora különböztetett meg másoktól. A név magyar névadással keletkezett, így természetes, hogy a magyar nyelvterület középső részén gyakori, a peremvidékeken ritkább. A hasonló jelentésű Kicsi és Apró családnevek szintén a nyelvterület középső részén jelennek meg, azonban már jóval kisebb gyakorisággal: 1715-ben nem szerepel, 1720-ban pedig mindössze 5 adattal áll a Kicsi családnév, míg az Apró családnév 1715-ben 5, 1720-ban pedig csupán 3 adattal áll. 

E néhány példa alapján láthatjuk, hogy a névföldrajz egészen új perspektívát nyit meg a névkutatásban, legyen szó történeti vagy jelenkori vizsgálatról. A nyelvföldrajzi módszer segítségével lehetőségünk van nyelvi kontaktusok, nyelvjárási hatások, nyelvi változások felderítésére, valamint népiség- és művelődéstörténeti háttérvizsgálatokra is.

A képek forrása

Történeti magyar családnévatlasz. Kutatásvezető: N. Fodor János.