Szerző: Hauber Kitti

A névföldrajz térbeliség alapján, általában térképpel való szemléltetés segítségével tesz nyelvészeti és névtani vonatkozású megállapításokat. A névföldrajzi vizsgálatok a nyelv három fő dimenziója közül a térbeliségre helyeznek nagyobb hangsúlyt, az idő és a társadalom szempontját pedig ennek alapjáról közelítik meg mind szinkrón (azaz egy bizonyos időszakra vonatkozó), mind diakrón (azaz történeti) tekintetben.

A magyar és nemzetközi névtudományban a 20. század közepén kerültek hangsúlyozottan előtérbe a tulajdonnevek térbeli vonatkozásai, bár a nyelvjárási vizsgálatokba már jóval korábban is bele-belevegyült mintegy érdekességképp a becenevek, ragadványnevek vagy helynevek gyűjtése. Az egy-egy adott területhez köthető tulajdonnevek ugyanis többnyire magukon viselik a terület nyelvváltozatának legfőbb hangtani, ritkábban alaktani jellemzőit, így nemcsak hogy leírhatók a nyelvföldrajz eszközeivel, hanem adatokkal, információkkal is szolgálhatnak számára, és akár új megvilágításba is helyezhetnek korábbi elképzeléseket, megerősíthetnek vagy cáfolhatnak elméleteket. Emellett a tulajdonnevek elválaszthatatlanok használóiktól, így rendkívül szoros kölcsönhatásban állnak a nyelven kívüli kultúrával és annak változásával  – ez pedig sokszor kiváltó oka és mozgatója lehet nyelvi változásoknak, kialakuló jellegzetességeknek.

Annak, hogy a névföldrajzi kutatások a 20. század utolsó évtizedeiben lendültek fel igazán, főként az volt az oka, hogy a technikai feltételek adottá váltak a nagy mennyiségű adattal számoló reprezentatív korpuszok kezelésére, elektronikusan tárolt adatbázisok építésére, kódolt adatok lekérdezésére és azoknak térben való megjelenítésére, statisztikák generálására.

De lássunk néhány példát: milyen információkkal szolgálhat nekünk egy online történeti családnévatlasz?

A Kárpát-medence intenzív nyelvi kapcsolatairól  vall például a Gerencsér családnév, amely a 18. század elején kizárólag a Dunántúl déli részén fordult elő. A név alapjául szolgáló, ’fazekas’ jelentésű gerencsér foglalkozásnév szláv, valószínűleg szlovén (< *gьrnьčarь) jövevényszó. Ezt erősíti meg a családnévnek a délnyugati határsávban való legnagyobb mértékű előfordulása, hiszen a magyarság itt érintkezett a szlovén (vend) népességgel.

1. ábra: A Gerencsér családnév földrajzi elterjedtsége 1713–1715-ben

A Fazekas családnévnek a jóval kisebb arányú dunántúli előfordulása pedig azt mutatja, hogy a terület nyelvjárásaiban már a családneveink kialakulásának kezdetén (a 14–15. században)  is a gerencsér tájszó szolgált a fazekasmesterség megnevezésére.

2. ábra: A Fazekas családnév földrajzi elterjedtsége 1713–1715-ben 

A Fazekas családnév ugyanakkor csaknem a teljes magyar nyelvterületen megtalálható. Ez alól csak Erdély kivétel, ahol a családnév Fazakas alakban jelenik meg. Nem véletlenül, hiszen a fazakas jellegzetes erdélyi tájszó, így nem meglepő az sem, hogy a vele közvetlenül érintkező területeken is megjelenik a családnév.

3. ábra: A Fazakas családnév földrajzi elterjedtsége 1713–1715-ben

Természetesen a névföldrajzi vizsgálatok nemcsak a nyelvi kontaktusok vagy a nyelvjárások szempontjából szolgálhatnak információkkal. Manapság is közhelynek számít, hogy a Kis(s) családnév (különböző alakváltozataiban) az egyik leggyakoribb családnév a magyar nyelvterületen. Olyan személy kapta ezt a nevet, akit kis termete vagy fiatal életkora különböztetett meg másoktól. A név magyar névadással keletkezett, így természetes, hogy a magyar nyelvterület középső részén gyakori, a peremvidékeken ritkább. A hasonló jelentésű Kicsi és Apró családnevek szintén a nyelvterület középső részén jelennek meg, azonban már jóval kisebb gyakorisággal: 1715-ben nem szerepel, 1720-ban pedig mindössze 5 adattal áll a Kicsi családnév, míg az Apró családnév 1715-ben 5, 1720-ban pedig csupán 3 adattal áll. 

E néhány példa alapján láthatjuk, hogy a névföldrajz egészen új perspektívát nyit meg a névkutatásban, legyen szó történeti vagy jelenkori vizsgálatról. A nyelvföldrajzi módszer segítségével lehetőségünk van nyelvi kontaktusok, nyelvjárási hatások, nyelvi változások felderítésére, valamint népiség- és művelődéstörténeti háttérvizsgálatokra is.

A képek forrása

Történeti magyar családnévatlasz. Kutatásvezető: N. Fodor János.