Írásrendszer és jogi háttér – Japán utónevek 1.
Szerző: Péteri Julianna
A nyelvi és kulturális különbségek miatt a japán személynevek jelentősen különböznek a nyugati nevektől. Az alábbi folytatásos cikk azt mutatja be, hogy milyen hagyományos névadási szokások vannak Japánban, és az elmúlt 30 évben hogyan vett új irányt az újszülöttek elnevezése.
Előzmények
A névadási szokások szempontjából nagy változást jelentett a Meidzsi-restauráció (1868), megkezdődött a japán állam nyugati mintákat követő modernizálása. A kormányzat mindenkitől megkövetelte, hogy bejegyeztessen egy vezeték- és egy utónevet. Korábban a különböző társadalmi rétegekben nagyon eltérő volt a névadási gyakorlat. A felsőbb osztálybeli férfiak felnőtté válásukkor ünnepség keretében új nevet kaptak, valamint a tanulmányokat folytató vagy írói, művészi pályára lépő előkelők is újabb nevekkel gazdagodtak. Ezzel szemben egy egyszerű földműves egész életében ugyanazt a nevet használta, amelyet születésekor kapott. Ezért a restauráció óta beszélhetünk egységes névhasználatról: az előkelő származásúaknak le kellett mondaniuk a többi nevükről. Példa erre a restauráció egyik vezéralakja, Szaigó Kicsinoszuke Takamori (1828–1877), aki ettől kezdve csak Szaigó Takamori volt, míg a földműveseknek, akiknek csak egy nevük volt, választaniuk kellett egy vezetéknevet.
A japán írásrendszerről röviden
A japán személynevek megismeréséhez ismernünk kell a japán írásrendszert, amely három részből tevődik össze:
- kandzsi
- hiragana
- katakana
A kandzsik a kínaiból átvett írásjegyek, amelyek nem hangokat, hanem szavakat jelölnek, és több olvasatuk is lehet (kínai és japán olvasat). Például a 白 (’fehér’) kiejtése szövegkörnyezettől függően lehet haku és bjaku (kínai olvasatok) vagy siro(i) és sira (japán olvasatok). A kandzsit kiegészítik még a hiragana (ひらがな) és a katakana (カタカナ) írásjegyek, amelyek szótagokat jelölnek. E két szótagírást összefoglaló néven kanának nevezzük. Mindkét rendszer ugyanazokat a szótagokat jelöli, de a funkciójuk eltérő. A hiragana használható mindenfajta japán szó írására, ezt tanulják meg először a kisgyermekek is írni-olvasni. Katakanával főként idegen (nem kínai vagy koreai) szavakat, kifejezéseket, külföldi neveket jegyeznek le.
 |
| Névkitűzők hiraganával. A felső sor nevei balról jobbra: Szajaka, Szajuri, Szajo, Sige, Sizu, Sinobu, Siho, Sú, Sun, Dzsun |
A névadás jogi háttere
A családnyilvántartási törvény (koszeki-hó) értelmében (1948) a család minden újszülöttet köteles felvenni a családjegyzékbe egy vezeték- és egy utónévvel. Az utónévvel kapcsolatban nincsenek szigorú megkötések, nem egy előre meghatározott névlistából választanak nevet a szülők, mint például Magyarországon. A törvény meghatározza az utónevekhez használható kandzsik számát. Összesen 2999 kandzsi közül lehet választani, ezek közül 863 írásjegyet kifejezetten a személynevek írására tartanak fenn, 2136-ot pedig gyakran használnak más szavak lejegyzésére is. Az egy névhez használható kandzsik száma nincs meghatározva, de a leggyakoribbak az egy vagy két írásjegyből álló nevek. A kandzsi mellett hiraganával és katakanával is bejegyezhető az utónév.
Ritkán, de előfordulhat, hogy a jogügyi hivatal nem hagy jóvá olyan utónevet bejegyzésre, amely eleget tesz a törvényben meghatározottaknak. Híres példa erre egy 1993-as eset, amikor egy pár a fiuknak az Akuma (悪魔 ’ördög’) nevet szerette volna adni, ezt azonban elutasították. Az eset nagy nyilvánosságot kapott, a közvélemény egy része elítélte a szülők névválasztását, mások semmi kifogásolhatót nem találtak benne. Hosszas tárgyalásokat követően a szülők beleegyeztek a névváltoztatásba, és az 亜駆 (Aku ’következő + futás’) nevet jegyeztették be gyermeküknek. Bár más írásjegyekkel, de végül hasonló hangzású nevet kapott a gyermek, mint amelyet eredetileg adni szerettek volna neki.
Mi befolyásolja a szülőket a gyermek nevének kiválasztásában, ha az utónevek száma ilyen kevéssé szabályozott?
Először is az a fontos nekik, hogy mit jelent az adott kandzsi, hány vonásból áll, és összhangban van-e a vezetéknévvel. Általában először a hangsort döntik el a szülők, és csak utána választanak hozzá írásmódot (kandzsi, hiragana vagy katakana). A Keiko névnek például 116-féle írásmódja létezik (恵子, 啓子, 圭子 stb.). Akadnak azonban olyanok is, akik először kiválasztják a kandzsi(ka)t, majd kitalálnak hozzá(juk) egy kiejtést. A 大翔 olvasata így lehet Óga, Szonata, Hiroto, Haruto, Taisó, Taito, Daito, Jamato stb. (14 olvasat). A szülők a gyermek nevével kifejezhetik, hogy milyen jövőt, jó tulajdonságokat kívánnak neki (哲也 Tecuja ’okos’, 幸子 Szacsiko ’boldog gyermek’). A kandzsi vonásainak száma és a jó hangzás mellett nagy szerepet játszik a könnyű kiejthetőség , amely segíti a gyermeket, hogy könnyen beilleszkedjen a társadalomba.
Cikkünk folytatása itt olvasható!
Felhasznált irodalom
Komori, Yuri 2002. Trends in Japanese First Names in the Twentieth Century: A Comparative Study. International Christian University Publications 3-A: Asian Cultural Studies 28: 67–82.
Mori-Kolbe, Noriko 2020. Child Naming Practice and Changing Trends in Modern Japan. The Coastal Review: An Online Peer-reviewed Journal 11/1: Article 2.
Watanabe, Noriko 2007. Politics of Japanese Naming Practice: Language Policy and Character Use. Current Issues in Language Planning. 8/3: 344–364.
A kép forrása
.jpg){kind=link}