Gyilokmókus, Rocky Balboka és Strébalerina bemennek a kocsmába – és ez nem egy vicc kezdete, hanem egy egyetemi szakesté… Ezek ugyanis egy évszázados hagyományt őrző diákközösségben használt ragadványnevek. Milyennek képzeljük el azt a személyt, akinek a diáktársai azt a nevet adják, hogy Szolidan mosolygó poéta avagy a boromtól még a Batman is kifeküdne VAGY Mindenre igent mondó majdnem egri csillag, avagy csendes elhivatottság, akit még a Firmája részegen is felismer? Egyáltalán hogyan keletkeznek ezek a nevek? És tényleg ilyen régi hagyományról beszélhetünk? Többek között erről is kérdeztük Kecskés Juditot, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatóját.

Kecskés Judit, a Miskolci Egyetem oktatója

Mit is kell értenünk diákragadványnevek alatt, és miért különlegesek a fenti példák?

A diákragadványnév egy speciális közösségben – jelen esetben a selmeci hagyományőrző diákközösségben – kapott ragadványnév, amelyet a diákok hivatalos nevük mellett vagy helyett használnak. A selmeci diákhagyományok Selmecbányáról indultak, s ma a soproni, miskolci, székesfehérvári, dunaújvárosi campusokon tanuló diáktársaságok ápolják. A hagyomány szerint az elsős hallgatókat sötét pogány-nak nevezik. Ha kiállják a balekoktatás próbáit, vagyis vizsgát tesznek a selmeci hagyományok ismeretéből, akkor balek-ká avatják őket. A beavatási szertartásban új nevet is kapnak: „Balek, én téged megkeresztellek Bacchus, Ceres és a többi pogány istenek nevében. Legyen a te neved ezentúl…”

Az alsóbb évfolyamon, a balekok által viselt diákragadványnév a vulgo szócskával kapcsolódik a hivatalos névhez: pl. K. L. E vulgo PIAnyista. (A vulgo jelentése ’közönségesen’, s a latin nyelvű szövegekben a tárgyalt dolog vagy személy nem latin nyelvű megnevezését vezette be – a szerk.).  Felsőbb évfolyamon a hallgató már dicső firmá-vá válik, ekkor új nevet kap, amely az alias szócskával kapcsolódik a hivatalos névhez: pl. K. L. E. alias A Bányabölcsész. A diákok a névelemeket összekötő szócska alapján vulgó-nak nevezik az alsóbb évfolyamon, alias név-nek pedig a felsőbb évfolyamon viselt diákragadványneveket. A két név közötti funkcionális megoszlás az új diák és az öregdiák viszonylatára, a név „tartalma” pedig a névviselő jellemző tulajdonságára (pl. kiválóan zongorázik, nem iszik) vagy valamely eseményre utal (pl. bölcsész létére a Műszaki Földtudományi Karon, azaz a bányászoknál lett balek).

Mikortól adatolhatók ezek a nevek, milyen régre vezethetők vissza? Honnan ismerhetjük őket?

E ragadványnevek a diáktársaságokhoz kötődnek, amelyekről az első írásos dokumentumok 1820-tól vannak, e körül alakult meg a Deutsche Gesellschaft in Schemnitz nevű ifjúsági szervezet. Az 1840–50-es évektől aztán több diáktársaság is létesült a hallgatók származási nyelve vagy helye szerint. Ezek funkciójukban önképző és önsegélyező szervezetek voltak, de működésükben a humor is helyet kapott, mint azt az 1880-ban létrehozott Steingrube Nakkösség írásos dokumentumai is mutatják. A társaság tréfás diákszokásait rögzítő szabályzat címe Korpás Julis volt, utalva a Corpus Jurisra (latin corpus juris: ’törvénytár’). Más típusú dokumentumok voltak az emléklapok, emlékkönyvek, amelyekbe a hallgatók a tanulmányaik befejezésekor írtak egymásnak. Az 1850-es évektől terjedtek el a Glück Auf,Stambuch feliratú bányászjelvényes emlékkönyvek, amelyeket valétakönyveknek is neveznek. Ezekben gyönyörű grafikák és különböző nyelveken írt versikék is vannak. Mára az emlékkönyveket a daloskönyvek váltották fel, amelyek a karok himnuszait, a hagyományőrző énekeket és a végzősök nevét rögzítik az egymásnak szóló üzenetekkel.

A Selmeci Akadémia (Forrás: travelguide.sk)

Milyen hagyományok kapcsolódnak e nevek adásához, megörökítéséhez? 

A balekjelöltnek két firmát kell felkérnie a keresztszülői szerepre: addig kell itatnia őket alkoholtartalmú itallal, amíg el nem vállalják a felkérést. A baráti italozás, beszélgetés a jelölt tulajdonságainak, életkörülményeinek a megismerését is lehetővé teszi, így a későbbi névadás motivációjául szolgál. A keresztszülők adják a nevet, amelyet aztán egy szakesten (ünnepi rendezvényen) kap meg a névviselő, s írásban is rögzítik. A tanulmányai alatt a szakesteken ezen a néven szólítják a diákot, sőt a végzett diákok (veteránok) is megtartják egykori nevüket: ha visszatérnek egy-egy eseményre, a régi diáknevükön szólítják őket. Nem ritkaság, hogy a végzősök gyűrűavató szakestjén a szülők és a diákok is hagyományőrző nevet viselnek.

A példákból látjuk, hogy e nevek gyakran terjedelmesek, kevésbé tűnnek névszerűnek. Ez mindig így volt, vagy nőtt az idők során a nevek terjedelme? Mivel magyarázható az efféle, hosszabb nevek létrejötte?

A 19. században 1, de maximum 3 névelemből által a diákragadványnevek. A 20. században már a 2 elemből állók domináltak, de előfordult 15 elemből álló is. A 176 adatból álló, 2000–2017 közötti miskolci névanyagnak már az 50%-a 5-nél több elemből áll, s a legterjedelmesebb név 16 elemet tartalmaz. Véleményem szerint a túlméretezett nevek oka a funkcióbeli eltolódás: ma már nem a jellemzés a fő szempont, hanem a közösségépítés. A név egy speciális közösséghez való tartozás kifejezőeszköze: nem olyasmi, amin a mindennapokban szólítják vagy említik a viselőjét, inkább olyan, mint az ünneplőruha, vagyis csak a különleges eseményeken használatos.

De nem nehézkes egy ilyen hosszú név használata? 

Ezek a nevek csak a diáktársaságon belül ismertek, és csak a szakesteken vagy baráti társaságok eseményein használják őket. Olyankor viszont ténylegesen használt nevek, azaz a szakesteken így szólítják fel a funkcionáriusokat, így jegyzik fel őket az ún. Házi Rendbe, a keresztszülők így nevezik a balekjaikat. Nemrégiben például az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület előadásán jártam, ahol az elnökségi tagokat (veteránokat) diákragadványnevükön (is) bemutatták.

Levélaláírás: báró Treville Richard v[ulgo] majomkirály alias Rostopsini herceg

Az említett diákragadványnevek mind magyar nyelvűek, vagy van köztük más nyelvből eredő is? Ha van, akkor kimutatható-e bármiféle összefüggés a nevek nyelvi háttere és a diákság nemzetiségi, nyelvi összetétele közt?  

A diáknevekre nyelvi sokszínűség volt a jellemző régen és ma is, hiszen az egyetemekre a 19. században és most is több nyelvet beszélő közösség járt, illetve jár. A 19. századi nevek főként német, kisebb mértékben magyar, latin, szláv, olasz, francia és elvétve angol eredetű szavakból származtak. Ezek is jól tükrözték, hogy az akadémia a soknyelvű, etnikailag sokszínű Osztrák–Magyar Monarchia felsőoktatási intézménye volt, ahová Európa különböző országaiból érkeztek a diákok. A nevek nyelvi jellemzője és a diákság nemzetiségi hovatartozása között esetenként volt összefüggés (pl. Mazzini olasz filozófusról, szabadságharcosról kapta a nevét egy olasz diák), a szláv, német, magyar nevek is gyakran reflektálnak a névviselők származására (pl. szláv Josef Filok vulgo Morawčik, német Ernest Fitz vulgo Schmall, magyar Füstös Gyula vulgo Kormos). Ugyanakkor ellenpélda is bőven akad (pl. német–magyar: Adolf Hohenegger vulgo Joco II., francia–magyar: báró Treville Richard vulgo majomkirály alias Rostopsini herceg). Véleményem szerint a többnyelvű oktatási és multikulturális közösségekben természetes jelenség volt a névadásban is a többnyelvűség (pl. magyar–szláv: Szontagh Josef vulgo Rigo vulgo Kis Czimko).

Kimutatható domináns nyelv a névhasználó közösségben? Ez változott-e az idők során, és ha igen, akkor hogyan?

A többnyelvűséget az is táplálta, hogy a 18–19. században az oktatás nyelve a latin és a német volt, s a szaknyelvben is gyakorta ugyanazt az X vulgo Y formulát használták (pl. a gyújtózsinór megnevezése latinul és németül funiculi vulgo Lunden*), s csak az 1870-es éveket követően született meg a magyar szaknyelv. Másfelől a hétköznapi életben is két nyelv (a német és a magyar) jelentette a közös kommunikációs nevezőt Selmecbányán, ezért is érhető a német nyelv vezető szerepe és a szaknyelvi szókincs megjelenése a 19. századi diákragadványnév-adásban (pl. Grenadir ’gránátos tüzér’, Gerfeiter ’tüzérségnél kapott második katonai rag’). A 21. századi névhasználatban a magyar nyelvi elemekből szerkesztett nevek dominálnak (pl. JaPánk, Nyelvújító Ezermester), amelyek mögé felzárkózik az angol, de továbbra is megmarad a nyelvi sokszínűség (pl. angol Fullmoon, olasz Principessa Sorridente, német Panzer General). Még a latin nyelv használatára is van példa, lévén a jogi, egészségügyi és történelem szakos képzéseken is oktatott nyelv (pl. Alumna fidelis, Aurea Mediocritas).

Levélaláírás: Balás Emil vulgo Jean Petit

Továbbélnek-e ezek a nevek az iskola elhagyása után? 

Nyilván nem funkcionálnak azoknál, akik nem járnak vissza az Alma Materbe, de az a szoros kötelék, amely a balekot a névadó firmájával összeköti, gyakran életre szóló barátság, s ők egymás közt megőrzik a neveiket. 

Elárulná nekünk, hogy van-e saját vulgó-ja és alias-a? Ha igen, mi az, és hogyan keletkezett?

A hagyományőrző neveket még akkor is büszkén viselik a névhasználók, ha azok a szlengre jellemző nyelvi rétegből származó szókincsből építkeznek. Még a legkomolyabb professzorok számára is megtiszteltetés, ha egy diáktársaság tiszteletbeli évfolyamtársául választja őket, és diáknevet kapnak. Büszkeséggel tölt el, hogy miskolci egyetemistaként kaptam a K. J. alias Diszkócsillagocska nevet. A névadás motivációja is szorosan fűződik a nyelvtörténethez, ugyanis a Miskolci Egyetem E/2-es klubjában kedd esténként diszkó volt, ahonnan vagy korán, vagy másnap reggel 8-ra B. Gergely Piroska professzor asszony nyelvtörténeti előadására kellett távoznom. Megesett ez is, az is, de soha egyiket sem hagytam ki!

...jóllehet a cikk véget ért, ha többet szeretnél megtudni, Kecskés Judit tanulmánya Újabb adalékok a vulgó-val kapcsolt történeti diákragadványnevekhez címmel a Névtani Értesítőben online is olvasható (a 35. oldaltól)! 

Irodalom

Iványi Béla 1927. A tüzérség története Magyarországon a kezdetektől 1711-ig. Hadtörténeti Közlemények 28: 352–366.