Szerző: Slíz Mariann

Az idei év utolsó előtti kvízével búcsúztatjuk lassan az őszt, amelyben a novemberhez kötődő nevek rejtenek érdekességeket. Tedd próbára a nevekről való tudásodat az alábbi linkre kattintva! 

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSe2S7-jfBi3DzqzvxPSnTlGqkGdb90cIKQ46jP0vsirQ_9opA/viewform

Szerző: Slíz Mariann

Az október sem maradhat kvíz nélkül! Az e hónaphoz kapcsolódó nevek is számos érdekességet rejtenek. Tedd próbára a nevekről való tudásodat az alábbi linkre kattintva! Nem lesz könnyű, de unalmas sem! 

https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaokk1vznz2r/

 Szerző: Wendl Dávid

Fajszi felfedezőutunkat folytatva ez alkalommal egy olyan helyet ismerhetünk meg, amelynek megközelítése talán inkább ajánlott e virtuális határbejárás formájában, mint személyesen. E hely nem más, mint a hírhedt Lányos-koboja, amelynek neve a lányos melléknév és a koboja (‘áradás vájta, időszakosan vízzel telt vízmeder’ jelentésű) földrajzi köznév (egyszersmind valódi tájszó) összetételéből alakult.

A Lányos-koboja légifelvételen, apály idején (Fotó: Balogh Roland József)

A fent látható kép (drónnal való) elkészítéséhez a helynévgyűjtőknek – a bevezetőben írott intelemmel ellentétben – a koboja partján személyesen kell megvetni a lábukat. 

Helynévgyűjtők a koboja nyomában

De hol is van pontosan a Lányos-koboja?

Fajsz nyugati határa, vagyis a Duna felé pillantva a hosszan elnyúló Sziget tárul elénk, amelynek neve is egyértelműen utal e határrész egykori földrajzi státuszára. 

A Sziget 1839-ben és 2023-ban (Forrás: MNL 1839 és Google Earth)

E „sziget” ártéri (időszakosan, a Duna vízállásától függően vízzel borított) erdejében fekszik az az ősi vízmeder, amely egykor teljes egészében a Duna medrének része volt. A ma ismert Sziget nyugati része ugyanis a 19. századi folyószabályozásokat megelőzően folyamatosan víz alatt állt, később azonban e területen már csak az áradások idején csaptak fel a Duna vizének hullámai.

A terület 1968-ban egy áradás, 1973-ban egy apály idején (Forrás: fentről.hu)

A koboja 2023-ban, áradás idején (Forrás: Google Earth)

Fajsz határában több ilyen koboja is ismert, amelyeket a helyiek névvel különböztetnek meg. Ilyen a Kerek-koboja, a Pap-koboja, valamint az itt bemutatott Lányos-koboja. E medertípus (a koboja földrajzi megnevezéssel együtt) megtalálató a Kalocsai-Sárköz más Duna menti településeinek határában is. 

A Lányos-koboja területi kontextusában

Szerző: Slíz Mariann

Kvízzel köszöntjük az őszt, jöjjenek a szeptemberhez (is) kapcsolódó nevek! Az irodalmi névadás, a latin eredetű névkincs és más izgalmas területek nevei közül válogattunk. Tedd próbára tudásod az alábbi linkre kattintva!

https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaokyk8wvzow

Szerző: Wendl Dávid

Dél felé véve az irányt, Fajsz belterületének déli határától két kilométerre megpillanthatnánk a népnyelvben leginkább Kovács halma-ként ismert helyet, ha nem olvadna bele szinte teljesen a környezetébe. 

Kovács halma műholdfelvételen (Forrás: Google Maps)

Kovács halma a Fajsz határát borító, emberi szem számára végtelennek tűnő szántóföldek egyikének kicsiny szelete. A lassan hullámzó búzatábla a határ egy ősi, hajdanán fontos szerepet betöltő kiszögellését rejti. 

Kovács halma területi kontextusában (Forrás: Google Maps)

A határban kanyargó, egykor környezete számára az életet jelentő Váradi-fok egy dombot ölelt körül, amely mint környezeténél magasabban fekvő terület menedéket nyújthatott embernek és jószágnak egyaránt a Duna időről időre erdőt és mezőt elárasztó vizétől. Jóllehet mára a fok medre kiszáradt, a dombot elhordták, a sárközi táj arcán ránccá vált nyomaik még felfedezhetők a légifelvételeken.

Kovács halma műholdfelvételen (Google Maps)  és az 1879-es kataszteri térképen (Kt. 1858)

Kovács halma egy, a 18. század 30-as, 40-es éveiben lezajlott határper nyomán került Fajsz határához. A múlt század óta fontos régészeti lelőhelyként tartják számon. Neve az egyik legismertebb fajszi helynév.

Az ismeretlen eredetű név valószínűsíthetően a Kovács családnév/ragadványnév vagy a kovács foglalkozásnév és a halom földrajzi köznév birtokos személyjeles alakjának (halma) összetételéből alakult. A nevet alkotó hangsor értelmezési lehetőségei, esetleges félrehallásai ugyanakkor az évszázadok során ingadozó névalakokat, illetve különböző, egymás mellett élő változatokat s hozzájuk tartozó különféle névmagyarázati lehetőségeket eredményeztek.

Kovács halma egy 1840-es térképen Kovácsalma néven (Forrás: MNL 1840)

A következő táblázatban a Kovács halma név változatainak néhány előfordulása olvasható (a standardizált névadatok évszámával és forrásával).

A Göröm névvel szemben (amelynek történetét az előző bejegyzésben vázoltam fel) a Kovács halma fent bemutatott adatai bőségesen ellátnak minket fogódzókkal arra nézve, hogy „miken kellett keresztülmennie” e névnek, mire Kovács Soma dombja lett belőle. 

A tyúk vagy a tojás, netán a halom vagy az alma?

Az utóbbi két lehetőség közti választás jóval egyszerűbb: a név két alapvető változata, a Kovács halma és a Kovácsalma közül alighanem a Kovács halma az „eredeti”. Ennek alátámasztására több érv is a rendelkezésünkre áll. (Ha az olvasót erről nem szükséges meggyőzni, a következő bekezdést nyugodtan ugorja át!)

Először is: a Kovács halma adatolható korábbról (106 évvel). Ez önmagában még nem lenne elegendő érv, hiszen az élőszóbeli adatok lejegyzése és a források fennmaradása egyaránt esetleges. Lássuk tehát, milyen irányba mutatnak a további érvek! A Kovács halma tipikus külterületi helynév: egy személynévi névelem (Kovács), valamint egy (birtokos személyjeles) földrajzi köznév (halom) összetételéből alakult; jelentése pedig tükrözte a valóságot, mivel a névadáskor még tényleg halmot jelölt. Ezzel szemben az alma névelem mögött nem áll valós motiváció, legalábbis nem tudunk arról, hogy a területen valaha is almafák lettek volna. 

De akkor hogyan lett a halomból alma?

Mivel az almának nyomát sem találni a területen, feltételezhetjük, hogy a kovácshalma hangsor vált kovácsalmá-vá az idők folyamán a h hang elnémulásával, kiesésével. A változás következő fázisában (Kovácsóma) megjelenő óma tájszó az alma nyelvjárási alakváltozata. Ezt követően kell szót ejtenünk egy késztetésről, ami a névhasználókban gyakran dolgozik: „a helynév  fejezze ki az általa jelölt hely fajtáját (is)”. Ez a Kovácsalma ~ Kovácsóma név esetében nem érvényesül, ti. ezekből már nem derül ki, milyen helynek a neveként használatosak. Megoldásként kínálkozik a megfelelő földrajzi köznév hozzácsatolása a helynévhez: Kovácsóma dombja. Az 1967-es Kovácshalma dombja névadat arról árulkodik, hogy ez az újkeletű domb még az eredeti (ezek szerint a Kovácsalma mellett fennmaradt, azzal párhuzamosan élő) Kovács halma névváltozathoz is hozzákapcsolódott, a kiemelkedésre való utalás így kétszeresen is megjelenik a névben.

Oké, de hogy jön mindehhez Soma?

Ezek után már csak ráadás a Kovács Soma dombja névalak, amelynek értelmezéséhez az iskolából is ismert népetimológia szakkifejezéshez (terminushoz) kell fordulnunk. Ezt olyan esetekre szoktuk alkalmazni, amikor egy idegen nyelvből átvett szót értelmesítenek a nyelvhasználók: a számukra értelmezhetetlen hangsort egy vagy több hasonló hangzású magyar szóval kapcsolják össze, amelynek eredetét és jelentését tekintve valójában semmi köze sincs az idegen szóhoz. Így jött létre például a szláv szamosztrel (‘nyílpuska’) szóból a magyarban a számszeríj. A népetimológia a családnevek körében is létező jelenség; ennek eseteivel a Meg nem értett családnevek című sorozatunk foglalkozik. Az idegen eredetűek mellett azonban egy magyar szó vagy név értelmesítésére is „felmerülhet az igény”, ha az idők során elhomályosult a jelentése. 

A Kovács Soma dombja létezését sem magyarázhatjuk mással. Megalkotója vagy nem ismerte fel az ‘alma’ jelentésű óma nyelvjárási szót, vagy felismerte, de almafák híján téves névnek gondolta, és „kiigazította”. E kiigazítás során feltételezte, hogy a Kovácsómá-ban egy családnév + keresztnév kapcsolata homályosulhatott el, és a Kovács Somá-ban sikerült megtalálnia a leghasonlóbb alakot.  Ezzel be is zárult a kör: ez a név az eredeti Kovács halma felépítésének megfelelően szintén egy személynévi névelemből (Kovács Soma), valamint egy birtokos személyjeles földrajzi köznévből (dombja) áll.

Felhasznált irodalom

Kuczy Károly 1980. A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata. I. Az ember és a táj kapcsolatának tükröződése a földrajzi nevekben. Kalocsa Város Tanácsa, Kalocsa.

Nagy Endre 1967. Fajsz földrajzi nevei. Kézirat.

Timár Kálmán 1937. Fajszi határjárás 1734-ben. Népünk és nyelvünk 9.

Források

MNHP: Égy. = A 2022-es élőnyelvi adatok a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében végzett élőnyelvi gyűjtés anyagából származnak.

Térképek

Kt. 1879 = Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század). 

MNL 1840 = HU-MNL-PML-IV.165.d. (PMU 298/1-3) – Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, A Szekszárdi K. Alapítványi Uradalomhoz tartozó Fajsz külső telkeinek eredeti térképe négy szakaszban.

Szerző: Wendl Dávid

Kalocsa környéki körutazásunk következő állomása a Göröm vagy Tejke-sziget, Fajsz megközelítőleg 47 hektár kiterjedésű településrésze, amelynek elhelyezkedése az alábbi térképmetszeten látható.

Göröm elhelyezkedése Fajsz határában (Forrás: Google Maps)

Göröm (Forrás: Google Maps)

A terület környezetből való kiemelkedésére utal egyik elnevezése: a Tejke-sziget, avagy röviden Tejke. Az 1967-es gyűjtés adatközlői szerint „valamikor sok tejke volt errefelé”. A név forrásaként talán a Kalocsai-Sárközben ismert, 'kutyatej' jelentésű tejke tájszót azonosíthatjuk. A név utótagja (vagyis a sziget földrajzi köznév) a terület enyhe domborulatára utal. Az 1967-es gyűjtés információi szerint ezt vették figyelembe a kataszteri térképek készítésének idejében a névadásnál is. A helyiek a Tejke-sziget nevet ma is ismerik, ám a korábbi időkhöz hasonlóan az élőnyelvben inkább a Göröm elnevezés használatos. 

Göröm másik neve, a Tejke-sziget az 1879-es kataszteri térképen (Forrás: Kt. 1879)

A következő táblázatban a Göröm és a Tejke nevek és névváltozataik néhány előfordulása olvasható (a névadatok évszámával és forrásával).

A Göröm név alighanem a Göröndi Kertek adatban is látható görönd ('kiemelkedő terület, dombhát' jelentésű) földrajzi köznévre vezethető vissza (vesd össze a Tejke-sziget névvel). 

Göröm egy 1839-es térképen Göröndi-kertek névalakban (Forrás: MNL 1839)

Pusztán néhányat kiemelve számos előfordulása közül, e földrajzi köznév a dél-alföldi nyelvjárási régió Duna menti települései (pl. Bogyiszló vagy Fajsz) mellett (árnyalatnyit eltérő jelentésekben) az északkeleti nyelvjárási régióban (pl. Sárospatakon vagy Kisvárdán) gerind, gerint, geringy vagy gorond alakban hallható, míg gerend alakban Debrecen környékének tájszókincsét gazdagítja. 

A görönd alakváltozatai. (Gyűjtőpontok jelölései vörössel: Bogyiszlói, Decs, Fajsz, Őcsény, Szekszárd, lilával: Sárospatak, Viss, zölddel: Kisvárda, Lónya, Tiszabezdéd, kékkel: Debrecen. A nyelvi adatok forrása: Bába-Nemes 2014: 157−159.)

Egy feltételezhetően a Göröndi-kertek elnevezés mellett élő *Görönd-dűlő (kiejtve: göröndűlő) névalakban, a görönd tájszó földrajzi köznévi jelentésének elhomályosulásával bizonytalanná válhatott a névelemek határa a szóbeli névhasználatban (Görön + dűlő vagy Görönd + dűlő?). Ennek megerősítését szolgálhatná egy újabb élőnyelvi gyűjtés, ha annak során sikerülne bizonyítani, hogy a görönd földrajzi köznévként mára valóban nem része a helyi tájszókincsnek. Később a dűlő földrajzi köznév esetleges elmaradásával létrejöhetett (volna) a *Görön névalak. Azonban e névhez az 1967-es és 2022-es élőnyelvi gyűjtések tanúsága szerint is a -be/-ben helyviszonyrag járul, s egy feltételezett *Görönbe toldalékos alakban az n a képzés helye szerint hasonul a b hanghoz, amelynek eredménye kiejtve: Görömbe.

Ám e feltételezett *Görönd-dűlő névalakot kivéve a képletből is ugyanarra az eredményre juthatunk. A Göröndi-kertek névalak ugyanis egyértelműen utal a Görönd korábbi önálló létezésére, toldalékolt formájában *Göröndbe, amely pedig (a „kiesés”-ként ismert hangtani tendencia révén) kiejtve ugyancsak *Görömbe alakban realizálódhatott, s ennek hatására a név idővel alanyesetben is Göröm-mé válhatott.

Felhasznált irodalom

Bába Barbara – Nemes Magdolna 2014. Magyar földrajzi köznevek tára. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen.

Kuczy Károly 1980. A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata. I. Az ember és a táj kapcsolatának tükröződése a földrajzi nevekben. Kalocsa Város Tanácsa, Kalocsa.

Nagy Endre 1967. Fajsz földrajzi nevei. Kézirat.

Források

MNHP: Égy. = A 2022-es élőnyelvi adatok a Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretében végzett élőnyelvi gyűjtés anyagából származnak.

TFK = Egy 2016-os Településfejlesztési koncepció... című dokumentum Fajsz község honlapján

Térképek

Kt. 1879 = Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század). 

MNL 1839 = HU-MNL-PML-XV.6. (PMT, 18/10) – Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, Vizhelyzeti térképe a’ Dunának és árjainak...

Szerző: Slíz Mariann

A sok ezer Magyarországon is adható név közül számos kötődik az augusztushoz. Hogyan kapcsolódnak e nevek más nevekhez? Honnan ered a hónap neve? Némelyik kérdés talán nem is olyan egyszerű! A linkre kattintva ismét próbára teheted a tudásod.

https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaolyd7nnrwr

Szerző: Slíz Mariann

Túl a naptári év első felén blogunkon újabb névtani kvízzel teheted próbára tudásodat! Legújabb kvízünk a valamilyen módon júliushoz kötődő nevekről szól. 

A kvíz az alábbi linken keresztül érhető el: 
https://www.fyrebox.com/play/5japgdqaobxrgpwadm/

Szerző: Wendl Dávid

Sorozatunk bevezető részét követően...

Első állomásunk a Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában, Kalocsától délnyugatra, a Duna partján fekvő Fajsz község. A település északi határrészén, a Bátyával közös határ mentén fekszik az a terület, amelyet a népnyelvben évszázadok óta Fosó-rét néven ismernek. De vajon mi motiválhatta e név születését?

Fosó-rét az 1879-es kataszteri térképen

A település az Árpád-korban a Duna menti ártérből kiemelkedő kicsiny földhátra épült. A házakat és a földeket a kezdetektől napjainkig gátak, töltések védik a Duna életet és halált jelentő vizétől. E vidéken – ugyancsak a dunai áradásoknak és a kanyargós folyómederből következően lassabb áramlásnak köszönhetően – évszázadokon át vízzel töltődhettek fel a talaj menti rétegek. A határt emiatt ősidők óta teljes egészében beborító egykori mocsár gyors apadása csak a 19. századi folyamszabályozást követően kezdődhetett meg. Természetes mederszakaszainak holtágakká válásával a Duna útvonalának jelentős változása a környező földek fokozatos kiszáradását is magával hozta. Így a határt évezredeken át uraló mocsár helyét lassan átvették a vidéket ma is borító szántóföldek.

A terület elnevezésének hátterében, mint most már sejthetjük, a környezetéhez képest mélyebb fekvése, valamint a dunai áradások szempontjából kritikus elhelyezkedése áll: e körülményekből fakadóan ugyanis talaja vizenyős, és időről időre (nem ritkán tartósan, a terméssel együtt) víz alá került. Emiatt annak idején a földek utáni árendát (mai szóhasználattal: haszonbérleti díjat) akár évekig nem tudták kifizetni a bérlők, mert nem volt termés. Ahogyan az 1967-es helynévgyűjtés egyik adatközlője fogalmazott (Nagy 1967):

Vótak ujan esztendők, hogy Fosó-rétre rá së tuttunk mönni. Mindég viz át rajta.

A fos ősi hangutánzó szó a finnugor korból (TESz.), amely (mint tájszó) átvitt értelemben sarat is jelent (ÉrtSz.), ezért helynevekben való használata korántsem példa nélküli. A Fajsztól mintegy 19 kilométerre északkeletre fekvő Szakmáron például azt találjuk, hogy a település főutcájának számító Bajcsy-Zsilinszky utcát Fostengör-nek is hívják.* Az utca egykor, a kikövezés előtt nagyon sáros volt; a kocsik kereke tengelyig, a lovak pedig akár szügyig merültek a sárba, innen ered az elnevezése (Tóth 1969).

Fosó-rét légifelvételen (Fotózta: Balogh Roland József)

*A fent említett névadatért nem csupán térben, hanem időben is utaznunk kell, minekutána az idézett név Tóth Magdolna 1969-es élőnyelvi gyűjtésének anyagában olvasható. Születésükhöz hasonlóan ugyanis a nevek kihalása is természetes folyamat. Számos körülmény állhat egy helynév kihalásának hátterében, úgymint a név által jelölt objektum pusztulása, változása, a hely lakatlanná válása, a lakosság kicserélődése stb. E cikk megjelenésének napján (2023. július 14-én) a szerző éppen a Kalocsai-Sárközben járt, nem más okból, mint hogy kiderítse, él-e még a nép ajkán – a helyi névkincs sok más értékes gyöngyszemével együtt – a Fostengör elnevezés. S a válasz: él!

Felhasznált irodalom

ÉrtSz. = Bárczi Géza – Országh László szerk. 1959–1962. A magyar nyelv értelmező szótára 1–7. Akadémiai Kiadó, Budapest.

TESz. = Benkő Loránd szerk. 1967. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I–IV. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Nagy Endre 1967. Fajsz földrajzi nevei. Kézirat.

Tóth Magdolna 1969. Szakmár földrajzi nevei. Kézirat.

Térkép

Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század). Internetes hozzáférés: https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?layers=here-aerial,3,4&bbox=2097118.0027105513,5842955.791696661,2116938.692464118,5849961.854949831/

Szerző: Wendl Dávid

Helyneveink vizsgálatával az ember és a táj kapcsolatát ismerhetjük meg, fellebbentve a fátylat arról, hogy egy közösség tagjai hogyan értik meg az őket körülvevő világot, hogyan jellemzik, határolják s veszik szimbolikusan is birtokukba annak különböző részeit, szegleteit. Amióta nyelvet használunk, azóta adunk neveket egymásnak és más élőlényeknek, helyeknek, élettelen dolgoknak, jelenségeknek, eseményeknek és sok minden másnak. A nevek közösségi és személyes identitásaink alapkövei. Ennélfogva a környezetünket, otthonunkat alkotó helyek esetében is a névadási folyamatok s a belőlük születő nevek nem csekély jelentőséggel bírnak. Helyneveink (más szóval földrajzi neveink) történetébe bepillantva bármikor útra kelhetünk térben és időben. A Földrajzi neveink nyomában című sorozat cikkei a magyar nyelvterület helynevei közül válogatva egy-egy ilyen rövid utazásra hívják az olvasót.

Fajsz község Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában (Forrás: Google Maps)

Első állomásunk a Bács-Kiskun vármegye Kalocsai járásában, Kalocsától délnyugatra fekvő Fajsz község, amelynek története a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Neve valószínűsíthetően puszta személynévből keletkezett (vagyis helynévképző használata nélkül) magyar névadással. Személynévi alapjául talán Árpád fejedelem egyik unokájának neve, a Falicsi szolgált (melynek tulajdonképpeni értelme ’faló, falánk’; vö. FNESz.).

A fajszi Szent István-templom (Fotó: Balogh Roland József)

I. Béla a települést 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozta annak alapításakor, az adománylevélnek azonban sajnálatos módon csak egy töredéke maradt ránk, amelyben nem szerepel Fajsz neve. A településnév a 14. század első harmadától azonban bőségesen adatolható, s formája nem mutat különösebb ingadozást, mindössze annyit, amennyit a j és az sz hangok jelölésekor hagyományosan tapasztalhatunk a korabeli forrásokban.

Sorozatunk ezt követő néhány részében az ezeréves Fajsz földrajzi nevei közül fogunk válogatni, s a határ képzeletbeli bejárása során az Árpád-kor óta megszakítás nélkül itt élő magyar nyelvű közösség tájhoz való viszonyának, névadási szokásainak megismerésére teszünk kísérletet a helynevek történetének vizsgálatával.

Felhasznált irodalom

Csánki = Csánki Dezső / Fekete nagy Antal, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában 1–5. MTA, Budapest, 1890–1941.

FNESz. = Kiss Lajos 1988. Földrajzi nevek etimológiai szótára 1–2. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Fraknói Vilmos 1879. A szekszárdi apátság története. Franklin-Társulat Nyomdája, Budapest.

Galgóczy = Galgóczy Károly 1876. Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája 1–3. Budapest. 66.

Györffy = Györffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 1–4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1998.