Szerző: Kovács-Sipos Bíbor Klára, Slíz Mariann

Az elmúlt hónapokban két kvízzel is teszteltük, hogy meg tudják-e különböztetni olvasóink a valóban létező és az általunk kitalált településneveket (az első kvíz itt, a második pedig itt érhető el). A feladat során mindegyik településnevet etimológiai magyarázat kísérte: a valódi nevekhez a Földrajzi nevek etimológiai szótárának (FNESz.) szócikkei alapján írtunk szöveget, a kitalált nevekhez pedig értelemszerűen általunk alkotott magyarázatot fűztünk. A tesztek kísérőszövegében tett ígéretünknek megfelelően az adatokat elemeztük is, hogy legkíváncsibb és leghűségesebb olvasóink a saját eredményeik mellett az összképről is kaphassanak visszajelzést. Lássuk hát, hogyan sikerült kitöltőinknek helytállniuk a próbán!

Bozzai (Forrás: Google)

A kitöltők statisztikája: mennyire számítanak a korábbi névtani ismeretek?

Bő két hónap leforgása alatt összesen csaknem 450 kitöltője volt a két kvíznek. Mindkét teszten átlagosan 6/10 pontot értek el a válaszadók. Egyik kvíznek sem született 0 pontos eredménye, tehát mindenkinek volt legalább egy jó válasza. Az első kérdőívnek 4 hibátlan, azaz 10/10 pontos megoldása született, ráadásul e kitöltők közül hárman korábban egyáltalán nem tanultak névtant. A második kérdőív nehezebbnek bizonyult: arra mindeddig egyetlen hibátlan kitöltés sem érkezett.

Hogy honnan tudjuk az előbbi információt a kitöltők korábbi tanulmányairól? Onnan, hogy a kvízek végén megadhatták, hogy tanultak-e korábban névtant. Ez alapján a két kvíz kitöltőinek 16%-a rendelkezik névtani ismeretekkel, a túlnyomó többség (71%) azonban nem. A válaszadók 3%-a „nem tudom”-mal válaszolt, 9%-uk pedig nem nyilatkozott.

De vajon jobban teljesítettek-e a névtani ismeretekkel rendelkező kitöltők a teszteken, mint azok, akik sosem tanultak névtant? Előzetes feltételezésünk szerint a behatóbb névtani (és nyelvtörténeti, történelmi) ismeretek előnyt jelenthetnek a településnév-etimológiák hitelességének felismerésében. A két kérdőív statisztikája alapján azonban a következő eredmény született: mindkét csoportban 6/10 volt az átlagos kitöltési pontszám. Természetesen a mintánk semmilyen szempontból nem reprezentatív, ezért általánosításra sem alkalmas. Arra viszont elegendő, hogy legalábbis megkérdőjelezzük a hipotézis helytálló voltát. De vajon mi segíthetett a döntésben, ha nem (csak) a névtani ismeretek? A válasz a névkompetenciában keresendő: természetesen vannak, akik ismerik az adott, létező nevet, akik pedig nem, azok a magyar településnevekről meglévő (nem feltétlenül tudatosított) ismereteiket alkalmazták.

A következőkben vizsgáljunk meg néhány konkrét példát, amelyek alapján további tényezőkre is fény derül.

Létező településnevek

A következő településnevek valódiságát találták ki a legtöbben: Csanádapáca (91%), Epöl (76%), Csempeszkopács (74%). Nem véletlenül szerepelnek e nevek az élmezőnyben: ezek létezéséről tudtak a legtöbben.

További, valóban létező településnevek kitalálásakor is jól teljesítettek kitöltőink: Kék (68%), Emberfő (64%), Erdőfüle (60%) és Dánszentmiklós (60%). A Lukanénye (52%) és a Kebeleszentivány (47%) már jobban megosztotta a kitöltőket, nagyjából fele-fele arányban érkeztek válaszok a valódiságukat illetően.

A leggyanúsabbnak tűnő, pedig létező településnév a Bozzai volt: valódiságát csupán a kitöltők 28%-a találta el. (Talán elárulhatjuk, hogy létezésében először mi magunk is kételkedtünk.)

Fiktív településnevek

A legbecsapósabb településnév a Homokváralja volt, amelyet a kitöltők 72%-a tartott valódinak. Ezt követte a Kaszakövesd 68%, majd a Csalogánd 62%-os helytelen kitöltéssel. Bevalljuk, az első kettő alaposan meglepett bennünket. Azt gondoltuk ugyanis, hogy a homokvár és a kaszakő túlzottan átlátszó trükk lesz részünkről, de olvasóink névkompetenciája ismét működésbe lépett: a -váralja és -kövesd utótagú, valóban létező településnevek analógiája igencsak erősnek bizonyult. A névkompetencia ugyanis nem azt segít eldönteni, hogy létezik-e egy adott településnév, csupán azt, hogy létezhetne-e, vagyis hogy mennyire illik az általunk ismert nevek közé. Ezen alapul többek között az írói névadás is: az írók maguk is a saját névkompetenciájukat mozgósítva hoznak létre helyneveket, s közben számítanak az olvasók névkompetenciájának az övékéhez hasonló, az új alkotást helynévként felismerő működésére.

Voltak persze olyan nevek is a kvízben, amelyek hamisságát a kitöltők nagy többsége eltalálta: a legtöbben a Tamáskalácsa (75%), a Tyúkbegy (76%) és a Szépláb (70%) fals etimológiáján láttak keresztül. Ezekkel szemben a Kiskunmeregnye (48%) valódisága megosztotta a válaszadókat. Ezen nem is csodálkozunk: ez a név volt az, melynek megalkotása a legtöbb időnkbe telt. Bármilyen, a meregnyé-hez hasonló típusú, hangzású „nyelvjárási” szót találtunk is ki előzőleg a név alapjául, egy gyors ellenőrzéssel mindig kiderült, hogy a szó valójában létezik, ráadásul gyakran még helynév is keletkezett belőle. (Sőt talán egy olvasónk majd jelzi, hogy a meregnye is létezik, csak az általunk átnézett tájszótárak nem ismerik, velünk egyetemben.) Mindenesetre a kvíz készítése során megnyugodva tapasztalhattuk, hogy a mi névkompetenciánk is jól működik; az adott helyzetben már-már úgy éreztük, hogy bosszantóan jól.

Végezetül megfigyeltük, hogy a kvízek kitöltői közül többen váltak a Mandela-effektus áldozatává: olyan településneveket is teljes bizonyossággal ismerni véltek, amelyeket a kérdőív összeállítói találtak ki. 23 válaszadónak voltak hamis emlékei a Szépláb létezéséről, illetve 11-en állították, hogy ismerik a Tamáskalácsa településnevet.

Ha tetszett a cikkünk, és szívesen olvasnál arról is, hogy miképpen győznek meg bennünket az áltudományos helynévmagyarázatok, olvasd el a műhelyünk kutatásának részeredményeiből nemrég készült tanulmányt is (ide kattintva).